Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)

lyok, nem látszik a piszkos ruhájukon, a szájukon, ott csak a sok sörösüveg. Felborult a világ, és papa egyedül nem bírja visszaborítani.

A napocska épp a hasára süt, a kék gatyájára, az ujja odatévedt, már rég odatévedett, elkapja, papa vagy mama furcsa arccal rákiabálhat, mindig felbukkannak valahonnét, amikor odatéved, észre se veszi magát Ne fütyizz! Mindjárt levágom! miért baj az nekik, semmit nem akar, csak a melegtől odamászik a keze, nem tehet róla. Ujjával a füvet szoringatja, ha hátramenne a veteményeshez, a konyhából a mama lát, miért kell hátra dugni a veteményest, ha olyan fontos a vitamin a mélyhűtőben, nem is olyan mély, kézzel eléri a végét, zölden világít a szeme. Télen ne kapjatok korbutot, az valami csúnya, kihullik a fogunk és buták leszünk, a mirelit olyan drága, nem lehet kifizetni, télen a mély hűtőből jönnek a főzelékek a liba apró lékkel, csirke apró lékkel, papa szopogatja a csontokat, leszedi a húsát és elosztja közte meg a mama között, ha ő nagy lesz, megszereti a porcigót, a csontokat, szép lehet nagynak lenni és csontot rágni. Ha olyan kevés a pénz, papa miért nem megy kisállatot keresgetni, ő segítene, meglátja a verebeket, a cinkéket, a kisgyíko- kat is a betonon, ha kijönnek napozni. Papa vigyáz rájuk, mint a szemére, a kettőhöz még szemüvege is van, Sajnos, nem látok már jól, kicsi fiam, és a szemüvegére is kell vigyázni, amitől semmit nem lehet látni, papa azért viseli, hogy ne lásson vele, így kíméli a szemét? Mama itthon maradhatna Borikával hároméves koráig Ha törik, ha szakad, megadjuk a kicsinek, őt sem szolgáltatjuk ki ennek a rettenetes világnak! Ne, ne Marci! kiabál a mama csendesen, a papa elhallgat, csak a szája végén, a füle alatt ugrándoznak az izmok. Ha már ilyen felelőtlenségre vetemedtünk! Papáék is vetemednek, mint a rostlemez a manzárdban, hasas lesz tőle a mennyezet, elszakad a tapéta, papa dúl-fúl, mégsem megy Olaj néninek és a kis állatokat is azért keresik, hogy megcsodálják őket, papa rengeteget mesél a szokásaikról, hasznosak és kedvesek, istenke teremtményei, de a szeretésért senki nem ad pénzt. A pénz piszkos, kezet kell mosni utána, papa utálja Hányán fogdosták a kocsmában, az utcán, nem mostak kezet. Lehet, hogy a piszkos pénztől piszkos a kezük, akkor miért fognak kezet találkozáskor, hogy összepiszkolják a másikat is? papa mindig morog, ha ő nem nyújt kezet a bácsiknak és néniknek, hogy piszkos ne legyen a keze. A pénz azért is csúnya, mert nem hagyja papát örülni a munkájának, a tudásának, ha ő felnő, neki nem kell pénz, ő szeretetben akar élni, mint itthon, ő nem akar más családot, talán a mama megengedné, hogy ő legyen a felesége vagy Borika, akkor együtt maradnak és nem kell kimenni a hiénás világba, két család lesznek, a papáé és az övé. Akkorára erős lesz, nagy, és okos, a papával együtt elgyőzik a piciiket, a bel ügyeseket, a gengsztereket, a talinistákat, szelíden, csak egy jót húznak a fejükre, hagyják őket békén, ne szaglásszanak, ne avatkozzanak, a mama és a papa arcán több legyen a nevetés. Felugrik, dolgozni kell, a papa biztosan a dolgozásra dühös, mert nem beszélgethet ővele még többet, Minden percemet veletek tölteném, Csillagszemű, hiszen mi sem szebb ebben az életben. Ilyenkor megint feljön a hasából az a micsoda, könnyet nyom a szemébe, pedig nem szomorú, és hirtelen, hogy ne történjék semmi rossz, megölelik egymást a papával, és papa nagyot sóhajt.

837