Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Kurucz Gyula: Beépített gemszterek (novella)
Ő olyan lesz, mint Sándor vitéz, akit papa a szájából mesél, azt sem hagyták tudósni, olvasni, jöttek a törökök, katonázni kellett, megvédeni a várat, az embereket, akik csak dolgozni, nevetni és szeretni akartak, de valaki sohse hagyja, a törökök és a labbancok, Sándor vitéz, Balázs és a vitézek elzavargatták őket, hogy kovácsolhassanak, takácsolhassanak, szíjjártózza- nak, foldművelhessenek és legyen gyerekük. A török Juszuf is hozzájuk állt, néha leült és szerette a gyerekeket, mert Juszuf tanult, nem szerette a háborút, Sándor vitézzel bújták, bújták a könyveket, majdnem elbújtak bennük, de akkor mindig támadott valaki, nyilazni kellett, forró szurokozni és attól elszaladtak. Balázs sáros patakra küldte Dani és Marci fiát, tanultak, mindig tanultak, kikerülték a pocsolyákat, vigyáztak a ruhájukra, tanultak, hogy egyszer béke lesz szegény Magyarországon, akkor megművelt emberfőkre lesz szükség, és tornázni kell, hogy a fők alatt épp a testben ott legyen épp a lélek. Az a műveletlen fok ellen jó, akik csak zabáinak, vedelnek, új gazdagok és egy épp lelkűk helyett két lelkűk van, csak keserűség származik belőlük, mint a rossz ugorkából, amit a mama megnyal és kidobja.- Papa! Papa! Papa morgós arccal jelenik meg az ablakban, füstöl, de elmosolyodik:- Mi az, bogaram?- Papa! Ültessünk vackort!- Micsodát?- Vackort!- Miért?- Ha van vackorfánk, idejön Süsü a sárkány, mert azt szereti és eltángál minden rossz embert, a talinistákat, a bel ügyeseket, a nagy fiileseket, a piciiket!- Pssszt, kicsikém! Játssz csak, majd ebédnél megbeszéljük. Játssz, nekem dolgoznom kell. Papa eltűnik, ő nagyon, de nagyon utálja dolgozást. Papa mesélte, hogy Afrikában a bús man bentszülöttek semmi mást nem csinálnak, csak a gyerekeikkel játszanak, ennivalót szereznek, ő bús man akar lenni, papa és mama is legyen, csak búsak ne legyenek, az nehéz, mert aki ide születik, az ebbe döglik bele, nagyon sokszor beledöglik, a végén még bele is hal. Ha papáék meghalnak, övé lesz az egész lakás, Tatáék ide költözhetnek a csúnya Soroksári útról, ahol meg kell fulladni a rossz levegőtől, a zajtól, idáig nem ér el a rossz levegő, a dombok megálljt parancsolnak neki. Ő igazi építész lesz, papa mindig épít, mégsem építész, hanem szerkesztő, amikor a nagy ágyat szerkesztette, akkor is épített, sokkal többet épít, mint szerkeszt, mégis a sok papírhoz ragaszkodik, hogy könyvek legyenek belőle, hogy az író bácsik könyve magyarul szóljon, nem tudnak magyarul? Édes fiam, én csak szerkesztő vagyok, nekem ismernem kell az anyanyelvemet, Juci mami sose mutogatja, pedig van neki, papa ismerheti, mit csinál az, akinek nincs mamája és nem ismeri anyja nyelvét. Éneklés jön az utcán, a postás bácsi, a deszkák között látni, girbegurbán tolja a biciklijét, elől a nagy drótkosár, ott tartja a leveleket, ha kedve tartja, a postás bácsi hetente egyszer jön, ha még el bír jönni a kocsmából, a nehéz 838
