Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Balla D. Károly: Köszönöm, kicsi márna (vers)
vizet cseréltünk anyámmal újra buborékok gyöngyöztek a kövekre de a kicsi márna már nem lelte kedvét sóváran nézegetett kifelé én is elkedvetlenedtem már nem álltam órákig az üvegkalitka előtt kint nyár volt, veröfény elcsaltak a futkosások s észre sem vettem hogy anyám szemében is gyűlt a szomorúság de nem a halacska miatt hanem mert bátyám megkapta behívóját vigyük le az Ungra, eresszük szabadon mondta egy reggel anyám amikor felébredtem ott ült az üveg előtt ölébe ejtett kézzel csak a márna volt szomorúbb nála előbb sírtam tiltakoztam toporzékolva aztán anyám, hogy meggyőzzön-megnyugtasson elmondta a mesét a szegény halászról és az aranyhalról szepegtem még kicsit hittem is, nem is a három kívánságot mégis rábólintottam a szabadításra térdig lábaltunk a folyóba s az üveget lassan alámerítettük a kis hal egy ideig meg se mozdult riadtan bújt kövei közé pedig már menekülhetett volna az üveg szája a szabadságba torkolt aztán megérezte a másfajta vizet óvatosan előúszott s ahogy az üvegből kiért eltűnt egy szempillantás alatt jókedvű iramodással 827
