Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 10. szám - Balla D. Károly: Köszönöm, kicsi márna (vers)
te mit kívántál kérdezte hazafelé anyám mondd meg előbb te kértem, hogy időt nyerjek aprót sóhajtott félt talán ha elmondja, nem teljesül bátyádat hogy ne vigyék katonának ezt kívántam én is füllentettem pirulva hogy anyámnak kedvére tegyek s hogy bevallanom ne kelljen izgalmamban elfeledkeztem mindenféle kívánságról szeme könnybe szökött milyen jó testvér vagy simogatta meg fejemet s én nem bántam hogy elúszott kicsi halam az orvost sikerült megkörnyékezni a pici szívzörejből amit hallani vélt jókora szívreumát kanyarított s a sorozó bizottság fejét csóválva felmentette bátyámat ennek lassan harminc éve és én azóta sem gondoltam a gyerekmárnára csak most jutott eszembe váratlanul (öregszem: egyre gyakrabban élednek fel bennem gyerekkorom soha nem tudatosult epizódjai) s ha már felötlött előhívódott memóriám sötétkamrájából ez a régen exponált képsor hát most kicsit megkésve megteszem amit ott, abban a veröfényes nyárban elfelejtettem köszönöm kicsi márna hogy anyám kívánságát meghallgattad akkor
