Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Erdész Ádám: Betűk az ábécéből ("A zsidókérdésről" - Németh László Szakkollégium Szombathely, 1990
telekor a tágabb összefüggésekre koncentráló s a redundancia nyomaitól is mentes elemzést ad a zsidóság mobilitási stratégiájáról, a mozgótöke akkumulációjának okairól, a tőkekezelésre való készség kialakulásáról, a vállalkozói szellem és a teljesítmény - éthosz dominanciájának eredetéről, az asszimilációs készségről, a tradicionális műveltségi tőkéről, valamint a csoport-azonosságtudat működéséről, a belső szolidaritás továbbéléséről. A különböző tematikájú írásokat a kötet bevezetőjét megfogalmazó Csorba László egy chászid-legendavilágból vett metaforával kötötte egybe: a történet szereplője eltéved, az istentisztelet idejére sem ér haza, s mivel egyetlen imádság sem jut eszébe, a héber ábécé betűit mondja fel, bízva abban, hogy a Mindenható majd összerakja az ima mondatait. Csorba Lászlóval együtt a korrekt tudományos kutatás betűinek tekinthetjük a kötetben megjelent írásokat. Olyan betűknek, amelyekből, ha kiegészülnek, kiolvasható lesz az együttélés története, a közös történelem. A kötet bevezetőjének írója aggodalmainak is hangot adott, utalt arra, hogy történelmünk és jelenünk olyan területére borult hosszú ideig homály, amely bármikor különböző érdekeltségű csoportok harci terepévé válhat. A velemi előadások és e sorok írása között három év telt el. A bevezető szerzőjének reményei és aggodalmai is beigazolódtak. A kérdéskör kutatása azóta nagy ütemben folyik, sőt a korábbi tabutémák közül a kisebbségi kérdés mellett e problémakör feltárására fordították a legnagyobb szellemi energiát. Reprint kiadásban megjelent kézikönyvek állnak az érdeklődők rendelkezésére, dokumentumkötetek és új feldolgozások sora látott napvilágot, a zsidóság múltjának és jelenének szentelt periodikumok születtek. De bármilyen intenzív is volt az elmúlt két év történeti és társadalomtudományi kutatása, két esztendő négy hallgatással telt évtizedet nem pótolhat. S mivel a feltáró munka egybeesett a rendszerváltozással párhuzamosan meginduló társadalmi átstrukturálódással - tehát gazdasági recesszió közepette kibontakozó konkurenciaküzdelemmel -, e kérdés is politizálódott. Akadtak érdekkörök, amelyek kirekesztő szándékok felvillantásával próbáltak meg támogatást szerezni, s voltak más érdekcsoportok, amelyek az antiszemitizmus bélyegével akarták ellenfeleiket diszkre- ditálni. Pedig ha van olyan társadalmi kérdés, amelyet nem szabad politizálni, akkor a zsidókérdés ilyen. Schlett István megszívlelendő gondolatokat felsorakoztató írásában - „Az opportunizmus dicsérete” - pontosan felvázolta a lehetséges alternatívát: „Ha politizálunk egy problémát, akkor a politikai ráció szabályai válnak érvényessé, amelyek a »mi« és »ők«, a barát és ellenség, a jó és a gonosz típusú dichotómiák felé vezetnek.” (2000, 1990/2.) Mindnyájunk közös és elsőrendű érdeke, hogy ez a befejezetlen történet a Németh László Szakkollégium kis könyvéből megismert ábécé betűivel íródjon tovább. 795
