Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - Erdész Ádám: Betűk az ábécéből ("A zsidókérdésről" - Németh László Szakkollégium Szombathely, 1990
ERDÉSZ ÁDÁM Betűk az ábécéből A nyolcvanas évek szellemi életének keretet adó „másfeles nyilvánosság” egyik legjellemzőbb sajátossága az volt, hogy nagy erővel megindult az évtizedeken keresztül tiltott történeti és társadalmi kérdések vizsgálata, ám e kutatások eredményei csak egy nagyon-nagyon szűk réteghez jutottak el. Az utóbbi másfél évben a hozzáférés nehézségei miatt legendákkal övezett könyvek és tanulmányok egész sora látott napvilágot, de nagyobb részük már a megjelenés pillanatában dokumentummá vált. A meghatározó szellemi műhelyek az első nyilvánosságban jókora késéssel felbukkanó müveket már maguk mögött tudták, s figyelmüket új, aktuális témák felé fordították. A sajtó ugyan bő teret szentelt a korábban szamizdatban vagy külföldön kiadott munkáknak, de ez az utólagos recenzeálás akaratlanul is kampányszerűvé vált, s mivel jóvátétel jellegű, túlzásoktól, sőt elfogultságoktól sem mentes. (A napi sajtó számára - a műfaj szabályainak megfelelően - amúgy is fontosabb, hogy egy kéziratot annak idején miként ástak el, mint az, hogy mit tartalmaz. Tehát nem tisztáz, hanem élteti és transzformálja a korábbi legendákat.) Súlyos következményekkel járt és jár ez az aszinkronitás: a bármikor politizálható, történelmi gyökerű társadalmi feszültségek ok-okozati összefüggéseit feltáró elemzések széles körű, korrekt szakmai vitája sem meg'rásuk után, sem mostani megjelenésüket követően nem történt/történik meg. A valós érdekellentétek mellett előítéletekből táplálkozó társadalmi feszültséggócok sugárzásának intenzitása alig csökken. A megkésettség lett a sorsa a szombathelyi Németh László Szakkollégium „A zsidókérdésről” címen kiadott tanulmánykötetének is. A szakkollégium 1987 februárjában velemi szemináriumainak egyikét a magyar zsidóság történetével és jelenével kapcsolatos kérdéskörnek szentelte. Az előadássorozat kibővített anyaga viszont csak jó két évvel később, 1989 végén jelent meg. így, a vékony, szerény külsejű kötet egyszerre komoly figyelmet érdemlő tanulmányok gyűjteménye, ugyanakkor már dokumentum is. Olyan dokumentumkötet, amely hiteles képet ad arról, hogy hosszas kényszerű szünet után milyen irányban, milyen csomópontok körül indult meg a 80-as években Magyar- országon a zsidóság történelmének és társadalmi helyzetének kutatása. Az összeállításból jól látható, a szeminárium szervezőinek nem kevés gondot jelenthetett három évvel ezelőtt az, hogy olyan előadássorozatot állítsanak össze, amely a fehér foltok eseménytörténetét s az egyszeri történések mélyebb okait egyaránt feltárja. Mivel széles kép kialakítására törekedtek, különböző közelítésű, igen különböző műfajú s eltérő színvonalú írások kerültek egymás mellé. Ami közös a közölt munkákban: a szerzők korrekt kutatói attitűdje, s az, hogy átlépve az öncenzúra szövevényén, pontosan néven nevezték azt, amiről beszéltek. Van más is, ami a könyv egészét jellemzi; az írások így együtt mutatják, hogy a kérdéskör vizsgálata mennyire a kezdet kezdetén járt 1987 elején. Az eseménytörténetet rekonstruáló előadók sok új adatot sorakoztattak fel. Általánosan elfogadott fogalmi rendszer híján a szerzők többsége szükségesnek ítélte, hogy a problémafelvetést követően definiálja a maga által használt történeti kategóriákat. Az elméleti jellegű tanulmányok mutatják a legpontosabban, hogy milyen csekély volt az általánosan elfogadott hivatkozási alap. A Ma792
