Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Erdész Ádám: Betűk az ábécéből ("A zsidókérdésről" - Németh László Szakkollégium Szombathely, 1990

gyarországon megjelent műveket tekintve szinte mindenki Bibó István 1948-ban írott nevezetes tanulmányáig nyúlt vissza. Emellett a Magyar Füzetek egyik kötete - „Zsidóság az 1945 utáni Magyarországon”, valamint a „Zsidókérdés Kelet- és Közép-Euró- pában” című gazdag gyűjtemény darabjai jelentették azt az alapot, amelyre a Velem- ben szereplő előadók hivatkozhattak.

Litván György előadásának szerkesztett szövege nyitja a kötetet: „Szellemi progresszió a századelőn”. A vizsgált témák közül a századelő polgári radikális mozgalmainak története a legismertebb - részben éppen Litván munkái nyomán. Ezúttal a társadalmi-politikai modernizációért küzdő áramlatok történetét a zsidóság szerepvállalása szempontjából értelmezte. Az elemzés középpontjában az a három konfliktus- forrás - a polgári radikálisok antinacionalizmusa, a szellemi ellensúly hiánya, a mozgalomhoz kapcsolódó zsidókérdés - áll, amelyek a szerző szerint kisiklatták a „progresszívek” törekvéseit, s amelyek miatt a századelőn megfogalmazott új értékrend „azóta sem igazán elfogadott a magyar közgondolkodásban”. Mivel Litván György írásának tételesen megfogalmazott célja, hogy az ideológiai olvadás idején újra felfedezett és össze nem mért magyar szellemi és kulturális hagyományok egymáshoz viszonyított értékét megállapítsa, a második ellentétforrásról mondottakhoz feltétlenül kívánkozik néhány megjegyzés. Litván szerint a „progresszív szellemi csoport” kudarcában jelentős része volt annak, hogy fellépésük után szellemi ellensúly híján monopolhelyzetbe kerültek: „... nagyon erős, szinte elviselhetetlen kihívás volt ez a nemzeti értelmiség és a középosztály konzervatív elemei számára” - írja. Az igen sommás értékkijelölés aligha helytálló. Az egyoldalú értékelés több forrásból táplálkozik: Litván György nem definiálja, mikor mit ért „progresszív szellemi mozgalmak” alatt. (Ezt már csak azért is meg kellett volna tennie, mert határozott értékkategóriaként használja.) Amikor a tárgyalt mozgalmak társadalmi, politikai céljait összegzi, a Társadalomtudományi Társaság és a Huszadik Század reprezentánsainak gondolatait idézi, amikor az irányzat súlyát mérlegeli, ideérti a modern művészeti irányzatokat is, s a „modernista”, „nyugatos” kategóriát használja. Holott korántsem biztos, hogy mindazokat a művészeket, akiket magától értődőén sorolunk a „modemek”, a „nyugatosok” közé, rokoníthatjuk a Huszadik Századdal is. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az ideológiai jégpáncél olvadása idején a baloldalhoz kapcsolható politikai-elméleti hagyományok jóval hamarabb teret kaptak. S mostanában egyre több helyütt vetik fel, hogy jószerivel feltáratlan a századforduló konzervatív politika- és társadalomtudományi öröksége. Az egyik legfrappánsabb fogalmazást az egyoldalú elődválasztás csapdáira figyelmeztető Csizmadia Ervintől olvashattuk: „Óriási az a politikaelméleti tradíció, amelyet - úgymond - nem nekünk tetsző (nem demokrata, nem liberális) szerzők hoztak létre... S egyáltalán: meddig lehet a történelmet leszűkíteni a mindenkori (mai fogalmaink szerinti) progressziók »rendszerére«?” (Kritika, 1990/6.) S végezetül még egy fontos tény. Litván György szerint „Ők (a progresszív körök) léptek fel egy igazi európaiságért, a magyarság új, európai értelmezéséért stb.” Am az „igazi Európában” a paralell polgári radikális erők távolról sem jutottak túlsúlyra.

Kovács Éva is 87-es előadásának szövegét közölte Asszimilációs és diszkriminatív tendenciák a magyar társadalomtörténetben” címen. A rövidebb terjedelmű írás a gazdasági modernizáció folyamatát követve mutatja be az asszimilációt segítő feltétel- rendszer létrejöttét és az átalakulás megakadása nyomán a politikai antiszemitizmus megjelenésének, majd kiterjedésének összefüggéseit.

Schmidt Mária 1988 áprilisában Nyugat-Berlinben elhangzott előadását - A magyar zsidóság a második világháború idején” - bocsátotta a kötet szerkesztőinek rendelkezésére. Az 1938-tól 1944 nyaráig terjedő időszak diszkriminatív intézkedéseit, a zsidósággal szembeni atrocitásokat áttekintve kiemelt figyelmet szentelt a magyar- országi zsidóság szervezeteinek, ezek működésének és nemzetközi kapcsolatainak.

A zsidókérdés 1945 utáni kelet-közép-európai és magyarországi színeváltozásait elemezte az összeállítás két igen jelentékeny írásában Simon Róbert és Kovács András.

793