Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Gaszner Ferencné: "A galamb dala" - Pinczési Judit versvilága és gyermekköltészete

rímek ékesítik, amelyek jelentősen hozzájárulnak a versek élményéhez. A hangzás- világban megmutatkozó nyelvi lelemény és sziporkázás mellett a szuggesztív képalkotás a másik erénye Pinczési Judit gyermekköltészetének. S ahogy már a felnőtt- versekben is tapasztaltuk, itt is mestere a bizarr és meghökkentő képeknek, amelyek legtöbbször az önfeledt vidámság, a játékosság fokozásának eszközei, mint azt a Zúzmara című vers hóemberét idéző sorokban tapasztaljuk: „O ám a fura legény, / lavór van a feje hegyén, / a szél nem fér a szájába, / szájpadláson tartja szegény. (...) Szeme kőháti hevület, / gombján spiccen áll a jég, / mielőtt elfordítanánk, / hallgassunk egy kis répazenét.”13

Ez a részlet azt is jól mutatja, hogy művészi gyermekverseinek költői nyelve ugyanaz a fajta metaforikus nyelv, amelyet a gyerekek Weöres Sándornál vagy Nemes Nagy Ágnesnél már megismertek és megszerettek. Alkalmazásával sok-sok momentumot, sokféle jelentést képes belesűríteni egy-egy költeményébe, illetve már egy verssorba is. Ha szemügyre vesszük néhány sorát, bizonyossá válik, hogy Pinczési Judit a gyereket a'magasabb rendű költészetbe vezeti, ahol ha elég korán otthonossá válik, s mindig erős impulzusok érik, felnőtt korában is olvasója marad az egész lényét építő, nemesítő lírai verseknek. Árnyék és fény című versében olvashatjuk elbűvölten a következő sorokat: „Fény szál at köt a reggel, / lóbál gyümölcsöt, fürtöket, / az éj elfuvintja / labdáról a pöttyöket.”14 Ugyanilyen megkapóak A világnak ablakában című költeményének befejező sorai: „... fűszálnak a lobogása - / hív a Titok kapujába / de a nyitját nem lelem. / A világnak ablakában két piros fül / egy pisze orr / nevető száj - / az én fejem!”15 Idézhetnénk még tovább a verseket annak bizonyítására, mennyire komolyan vette Pinczési Judit a gyerekeket, milyen sok szeretettel, gyengédséggel hajolt le hozzájuk, s emelte fel őket féltett, derűs világa fényköreibe.

A két gyermekverskötet közül a Benedek király még életében, 1980-ban megjelent a Móra Kiadónál Kormos István szerkesztésében. A második kötet, a Köcsög Tóbiás azonban már csak halála után, 1984-ben került az olvasók elé, de ekkor már a költő barát, Kormos István is halott volt. így Parancs János igényes szerkesztésében és Szántó Piroska rajzaival indult hódító útjára a Magvető Kiadóból újabb híveket szerezni a költészetnek a gyerekek körében.

Azóta bizonyára sokan olvassák és mondogatják már verseit, hiszen Pinczési Judit úgy vezeti be őket „kézen fogva” varázslatos birodalmába, hogy közben megosztja velük minden örömét, titkát: az emlékekből felmerült „láncfüves udvart” és Jeleket sugárzó kavicsát”. Érzelemgazdagságát, megejtően bensőséges hangját is az ö szavaival tudjuk a legméltóbban viszonozni:

„Ág csúcsán parázs, / szél szárnyán varázs, / elmúltál álombéli nap, / de nem felejtjük / szívünkbe rejtjük / játékaidat.”16

JEGYZETEK

1. Pinczési Judit: Láng volt az élet. Válogatott és hátrahagyott versek. Magvető Kiadó, Bp., 1986. Szerelmem gyere, 262. o.

2. Bécsy Ágnes is érzékeli és részletezi a problémát A magyar líra 1976-ban c. tanulmányában. Ld.! Vélemények, viták / A hetvenes évek magyar irodalmáról, 87. o. Kossuth Kiadó, 1979. Szerkesztette: Agárdi Péter

3. Parancs János: Utószó. Pinczési Judit: Láng volt az élet. Magvető Kiadó, Bp., 1986. 347. o.

4. Ld.: A hetvenes évek irodalmának, abban négy nemzedék jelenlétének, tevékenységének elemzését Béládi Miklós: Történelmi jelen idő. Beszélgetések a magyar irodalom legújabb fejezeteiről c. munkáját. Szerkesztette és a bevezetőt írta Béládi Miklós. RTV-rMinerva K., Bp., 1981.

5. Ld.: Parancs János i. m. 348. o.

6. Ld.: Pinczési Judit i. m. 146-147. o.

7. Uo. Bizalom 83. o.

8. Uo. Védelem 153. o.

9. Uo. Pokoljárás 271. o.

10. Uo. A galamb dala 286. o.

11. Pinczési Judit: Köcsög Tóbiás, Magvető K., Bp., 1984. 33. o.

12. Ld.: Köcsög Tóbiás, 7. o.

13. Ld.: Láng volt az élet 263. o. Ha gyerekkorban találkozunk

14. Ld.: Köcsög Tóbiás, 61. o.

15. Uo. 29. o.

16. Uo. 73. o.

787