Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - Csokits János: Szemlélet, Hat kép a Föld bolygóról, Három változat a télről, Hölderlin (versek)

Hölderlin

A lélek

láthatatlan tűz, és ő, vulkán magzata, homály partján is merengő titán: mindvégig szelíd maradt.

Midőn a mennybolt

hínáros ezüstjén meglátta az Istent,

zendülő kristály,

meghasadt,

és világa lángra lobbant.

O tiszta láng,

csapongó hangok csipkebokra, rózsáidban egy lélek illan el: az élő tűz, ki önmagát emészti.

Bujdosó üdére,

gyümölcsöskertek alján alkonyatkor fel-felaranyló rőzsefény, csillagzó forrás, zengő máglyatűz: beszélj a kínról!

Hamvadó világ,

ímhol egy hang az őszi dombokon... Szent parázs,

dalolva járt a semmi küszöbén - pernyéje áldott, füstje keserű. Szikráiban a végtelen ragyog.

763