Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)
396 mJaj, már nékem, jaj, örökké kell kiénlóddnom, Jaj, nem lehet soha innét szabadulnom, En nagy3 tüzbe(n), se nagy füstben, nem volt szabadő megfulladSnom. 399 fiNincs mit tenném fél3 kell venném mindezékét. Nem tö(l)thetém ördögöknek én kedvükét, Mert mintha csák kénzásomra eskidtiék volna mindüőköt. A 402 Elviselném, ném törlődném annyit rajta, De, hogy ingém égy küs kedvem é(r)re haj3ta, Azért értem szégén lelkém fölötte sokat ohaj3ta. 405 Örök kiénra, rut halálrá mágát vetné, Óh, mél(y) nagy kár égy kis jó/'ért igy szénvedni, Bé(z)zég nehéz ördögökvel, 3rut dögökvel igy kiénlódSni. 408 éMégés ha csak három-, négy-, ötszáz napokig, I/yen szörnyű kénjaimnak3 a-zi dókig Vége lénne, bár félménén sok százezér esztendőki(g). 411 sKönnyebb volna, sugy nem fájna én szövemne(k). SKénja tünnék3, buja szűnnék én lelkémnek, Nem árádna, megszáradna nagy mé/y árja széme/imne(k). 414 De elvárok sok százezér esztendüőkö(t), Ingyén meg sém tudom számlálni mind üőkö(t), Ugyan mégis nem tö(l)thetök örömvei teljes südüőköt. 417 3Me(r)t örökké, mind örökké tart kinSzásám, Soha ném lész innét nékém távozásám, És bár lénne, csak léhetne sok kínokban kimúlásául. 420 3De tüze/im, sok férge/im3, megellenzik, Rut hóhérim, skorpi/'a/'im megirigylik, Hogy meghá/yak, sélébb álljak, a-zördögök sém éngedik. 423 Óh, átkázátt, kínra házátt vigasszágám, Bura, jajra, ingém adatt bujaságám, Van pákolban, sébés lángban nagy váltazó mulatásám. 426 Átkozott volt földön nékték éngedésém, Átkozott volt a világra születiésém. Nem volt áldott, átkozott volt mindén járásom s keliésém. 756
