Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)

DRÓMA, AZ ÖRDÖG

241 Uram, Plútó, imhol hozzuk a gazdagat,

Csüre/iben láttunk égynyihány asztagat,

De nagy fösvénységben annyira megragadt,

Hogy a lé ni; an es régén kívül hágatt.

PLÚTÓ, A POKOL NAGYAPJA

245 Egészségvei, gazdag! Hozzánk te mé(r)t jöttiél? Istentűi nagy jót te éltedben vétjél,

De őneki soha meg nem könyörögjél.

Jól vagyon, akaram, hogy társunkká lettiél,

249 Jutalmad meglészén, amit érdelmétiél. Megtalálod, amit éltedben kerestiél,

A szegén Lázáron meg nem könyörüljél,

Várj, majd torkodra forr, amit ittál, settiél!

253 Jobb lett volna neked soha ne születnék Vagy égy malomkövet a nyakadra kötnöd,

És téngér méZyiben eképpen bészöknöd,

Hogysém mind é szégént éhen igy megölnöd.

257 Nem hoztál te, tudod, sémmit e világra,

Isten jova/inak vo(l)tál csak sáfára.

Nem volt gondod szégény eltáplálására,

Hanem csak hasadnak meghízlalására.

261 Pénzvei, sok jóságval igén dicsekéd jel,

A-zÚr Istenéből te nagy szarvat emeltnél, Templomra, oltárra, gondot nem viseltiél,

Isten igijire igén ritkán méntiél.

265 Fogát fenjél, tudod, éltédben mindenre, Legfőképp pediglen szégény égyügyükre.

Azt tudtad, hogy Isten talám a szégényre Nem vigyáz, s nem büntet meg tégéd meg végtire. 269 Dróma, fi/am, szólítsd elé most Abádont, Aszmodeuszt, Báliált, azután Appolont, Mizirimeszt, [Sátánt, Cynciust és Pytont, Ascharatot, Belzebubot és a] Mammont!

ABADON ÉS DRÓMA, ÖRDÖGÖK

278 Imhol, jelen vagyunk! Mit akar felségéd?

Akarod-é látni tekégytelenségéd,

A gazdagon megmutatni keménységéd?

Ebben majdan léhet szép gyönyörüségéd.

PLÚTÓ, A POKOL NAGYAPJA

277 Nosza hamar, nosza, mérges skorpi/ákat, Mámmon, hozz őneki tüzes vasfogókat,

Élés beretvákat, nyársat, vashorgokat,

Mindenféle hégyés kínzó szerszámokat.