Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)
205 MéZyekben nagy hiven mü és ott csüngettünk, Éjjel, nappal vele csak részegeskédtünk. Most azért érette szinte el is jöttünk, Hogy nagy, kövér prédát mü itten éreztünk. 209 Ily rút, undok ember nem kedves Istennél, Mert ő szent Felsége igazakat szemlél. Isteni szent képet senki ezen nem lel, Mert istentelenebb nem és léhet ennél. 213 Szokásból, pahár közt, Isten nyelvin forgott, De sok káromlásban a gégéje korgott. Ha hállattad volna, miképpen morgott, Szitok sátok száján ugyan e(l)csitorgott. 217 Gonosz indulatját bocsátá kedvire, Azé(r)t boldogságnak nem juthat fényire. Sénkinek a-zlsten nem néz szeméZyire, Elvisszük azért őt pokolnak méZyire. 221 Tudod, a-ziZy gazdag, hogy örök poklot nyer? Másnak nyavalyáéin, aki soha nem tj^ér, Kitől szögén koldus alamizsnát, ha kiér, Megtagadja, nem ad, őhozzá ez nem fér. 225 Szinte iZyen vala a csalárd gazdag és, Nem imádott érte Istent égy szégény és, Nem ada Lázárnak égy morzslékot és, LakoZ/on a lator azé(r)t hát maga iés. 229 Ne mondd azt hát, kérlek, hogy nem érdemel kínt, Mert talám a-zÚr és haragval réa teként. Amind ide jöttiél, úgy méhetsz el innét, Lám, ti hivetéké(r)t nem küldünk műk legént. ANGELUS, AZ ANGYAL 233 Vidd a büdös dögöt, bizony nekünk nem kell, Megfertőzött testjit fö(l)d színyiről vidd el. Nágy, iszonyú jajra s bajra ötöt vidd el, Nem vigad ő ménnyben soha nagy örömben. III. JELENET Szereplők: Demorus, az ördög; Dráma, az ördög; Plútó, a pokol nagyapja; Dives, a gazdag; Ábrahám; ördögök. DEMORUS, AZ ÖRDÖG 237 Dróma, futamodj, tégy hírt ebben uramnak, Kapu/it nyittassa fel hamar a pokolnak, Kínzó szerszámokot készítsén gazdagnak, Tüzes vasfogókot mindjárást hozzanak! 750
