Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 9. szám - A moldvai csángó folklór kincseiből. A pokolban kénlódó dúsgazdag históriája (lejegyezte Szabó Csaba)
LÁZÁR 29 lm, hogy nem lehet most énnékém felállnom, Égy kis morzsalékot, kinél kell találnom? Jaj, majd evilágtól meg ke(l)letik válnom, Ne hagyjatok, kérlek, éhen kell meghalnom! SZEROFÁZS, A GAZDAG SZOLGÁJA 33 Mit busitsz?! Tákárodj, menj dolgodra innjét, Látod-é mi/attad elejtém a dinnyét. Még ma megrugdoslak, várj csak egy kicsidjég, Meghidd, hogy pofádon hagyom kezem szénnyiét. DIVES, A GAZDAG 37 Mit zúgolódol, te, hallod-é, kit fedtél? SZEROFÁZS, A GAZDAG SZOLGÁJA 38 Égy koldust, ki, uram, láb alól nem kel fél, Nem győzöm mondni neki, kelj fél, kelj fél! Tisztésségvel mondván, rakva rút fekél/yel. A GAZDAG FELESÉGE 41 Jaj, Isten sem győzné el a sok szégént pénzvei! Piha! Mind megüte a szaga rút büzvel! DIVES, A GAZDAG 43 Te minden vizslákat őmellölZe űzz el! [Hamar az udvart is füstöljék meg tűzzel!] SZEROFÁZS, A GAZDAG SZOLGÁJA 45 Megho(l)t, uram, immár vermét ásunk neki. DIVES, A GAZDAG 46 Ne nyúljon őhozzá közül/etek senki! Am, amind azt látom, szinte most viszik ki. VOLUPÁS, A GYÖNYÖRŰSÉG 48 Majd megtudom én, ha hézzányúl valaki! DIVES, A GAZDAG 49 De hagyj békit annak, töltess pohárokat, Inas, most ne bocsáss hozzám polgárokat. Készítsétek vadászni a-zagarakat, Mer(t) ugyan eluntam a sok madarakat. 53 Igyatok! Miért, hogy vigan nem mulatták? Azt tartom, Lázáron tü mind szomorkodták. Mél(y) nagy hallgatásban tü mindnyájan vágytak, Talám keresztül van téve a lábatak? 745
