Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Endrődy Edit: Konrád György: A cinkos (kritika)
fiktív személyé, aki kívül és felül áll az általa megidézett eseményeken. Ez a kívülállás egyfajta filozofikus nyugalmat sugároz: azt az állapotot amikor az egyén már mindenen túl van, amikor a dolgok már megváltoztathatatlanul, visszavonhatatlanul megtörténtek. Konrád a történelmi folyamat mögé magán-történelmet, magán-mitológiát is rajzol: azt a nagypolgári zsidó környezetben elmúló gyermekkort, mely következő regényének lesz tárgya. Am a család és a magánélet jelenetei nem válnak igazán szerves részévé a regénynek; még a történelmi folyamatban a hős mellett fel-feltűnő démonikus öccs figurája sem; mindez esetlegesnek, olykor szinte ötletszerűnek tűnik fel. Ennek oka nyilván az, hogy a hős nem igazán körülhatárolható jellemként, nem önálló pszichológiai entitásként működik - így vonzalmai, érzelmei, emberi kapcsolatai sem lehetnek a realista pszichológia értelmében. Maga a történelem, a hősökkel megtörtént és általa történő események mint megszámlálhatatlan mennyiségű, egymás mellé helyezett dolgok halmaza fogalmazódik meg. Sorjáznak, tódulnak elő a dolgok, jellemek, szituációk, emberi sorsképletek a feneketlen tudású, regisztráló-emlékező tudat mélyéből, s mint egy törvényszéki eljárás tárgyi bizonyítékai, a szociológiai esettanulmány szenvtelen pontosságával rögzülnek az elbeszélésben. Az emberi szenvedés, a testi és lelki fájdalom, a gonoszság és erőszak dokumentumai végetérhetetlen sorban hömpölyögnek a regény lapjain. Az elszabadult individuumellenes társadalmi üdvtan még kiszolgáltatottabbá teszi a sérülékeny egyént, még kegyetlenebbé az erőszakost, a cél szentesíti az eszközt filozófiájának árnyékában valóban bármi megtörténhet, egyformán védtelenné válik a hóhér és az áldozat - minden emberi érték érvényét veszti. Konrád narrátora nem ítélkezik, nem oszt igazságot, hanem tényeket közöl, melyek ezt a végletes kiszolgáltatottságot példázzák. Fiktív, több történelmi alakból és pályaképből egybeszerkesztett hőse nem a politikán való teljes kívülmaradás relatív tisztaságát, erkölcsi fensőbbrendűségét testesíti meg, hanem azt a cselekvő embert, aki - bár olykor beleesik a történelem állította csapdákba, és eszközévé ha tetszik: cinkosává válik a hatalmi mechanizmusoknak, de a feladatvállalás, a kockázatvállalás erkölcsi pátoszát is kép>es felmutatni. A cinkos, noha évtizedekkel később született s merőben más stíluseszményt képvisel, úgy vélem, egy tőről fakad - legalábbis részben - Koestler Sötétség délben, és Orwell 1984 című regényeivel. Annak a történelmi folyamatnak, annak a szociálpszichológiai mechanizmusnak a sajátosan magyar, de általánosítható természetrajzát írja meg, amely Orwellnél mint negatív utópia, Koestlernél mint a hős belső meghasonlását és összeomlását leíró, pszichológiai motiváltságú, realisztikus történet jelenik meg. Az Eszmében való hit, a cél feltételek nélküli szolgálata, a morális gátak ledőlése, a megcsalatottság és kiszolgáltatottság, s végül a belső összeomlás - s stációk mentén húzódik a XX. századi kelet-európai cselekvő hős sorsvonala. Konrád regénye tovább: a hetvenes évek elejéig vezeti el hősét, aki szakértelmiségiként távol tartja magát a politikától, de elfogadja a hatalom kínálta előnyöket, előjogokat, belemegy abba a csábító alkuba, amelyet a hatalom a hatvanas évektől ajánlott fel a gyorsan felejteni akaró értelmiségnek. Konrád remekel ennek az állapotnak a leírásában. Meghatározásai, jellemzései kegyetlenül pontosak, lényeglátóak. „A tudathasadásos élet bensösége nekünk egész világ, keserűen és gyógyíthatatlanul élvezzük, amitől kínlódunk. Sokat iszunk, csapkodjuk az asztalt, szerelmet vallunk egymásnak, összeveszünk, ordítozunk. Lelkünk derékbóségével hencegünk, bizony mi farkasok vagyunk és felnőttek, hozzánk képest nyugati barátaink bárányok és gimnazisták.” „Hogy mi a szocializmus, csak cikkeikkel tudják, nem úgy, mint mi: a gyomorfekélyünkkel is.” - így a látlelet. A cinkos a szocialista államberendezkedés valóságos kisenciklopédiájaként, a kelet-európai létezés alapszótáraként is olvasható. Tömör és szellemes maximák, definíciók világítanak be e társadalmi gépezet rejtett zugaiba. „Minél hatalmasabb a 690
