Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - Laczkó András: Menhelytől a müncheni nyomdáig (Találkozás Molnár Józseffel) (interjú)
akkor titok volt. Ezt, az Isten tudja hogyan, a méltóságos főigazgató úr valahonnan megtudta. A tanári konferencián óriási vihar kerekedett belőle, engem ki akart csapatni az iskolából. Erről persze semmit nem tudtam. Egy szép napon Bolér tanár úr azt kérdezte, ki írta a Takácsok at. Senki nem tudta. Föltartottam a kezemet; Gerhardt Hauptmann. Erre az öreg, ősz szakálla volt, már elvörösödött és elkezdett kiabálni: „ki tudta közületek? Senki! Ezt a gyereket akarta Orel kidobatni az iskolából, mert az Oroszország című könyvet behozta nekem, és elolvastátok, megmondtam, hogy örülnie kell, hogy van még ilyen tanuló, aki nemcsak a legjobb, hanem érdeklődik minden iránt”. így végeztem el a kereskedelmi iskolát. A kicsapás azt jelentette volna, hogy akkor vége a tanulásnak, le sem érettségizhettem volna. Aztán a szociáldemokrata pártban szorosabb kapcsolatba kerültem Veres Péterrel, Darvas Józseffel. Bár jóval fiatalabb voltam, mondhatom, hogy Darvas és köztem baráti lett a kapcsolat. El kellene mondania, hogyan került kapcsolatba Ságvári Endrével? Az oktatási osztály vezetője Braun Soma volt. Az előadónak be kellett adnia egy vázlatot arról, hogy miről szól az előadás, amit én máig helyesnek tartok, mert egy pártközpontban azért mégsem lehet, hogy ne tudják, mi történik a helyi szervezetben. A vázlatomból észrevették, hogy végre van egy fiatal elvtárs, aki nem illegális kommunista és nem zsidó. Mert abban az időben már tódult a zsidó polgári fiatalság a szociáldemokrata pártba, a belterületeken jóformán más nem is volt. Ezek a polgári és nagypolgári származású zsidó fiúk és lányok máról holnapra a szociáldemokrata párton belül kommunisták lettek. Vas István is sokat beszél erről. Vas István szerint Kassák azt mondta róluk, hogy a zsidó bankárok fiai a pópák pénzén játszanak világforradalmat. Föltűntem, mert a parasztkérdésről tartott előadásaimon elítéltem a kommunisták ti zenkilences parasztpolitikáját, mert nem oldották meg a földkérdést, s a parasztságot szembeállították a forradalommal. József Attiláról tartott előadásomnak nagy sikere volt mindenütt. Kemény harcot kellett vívnom érte. Amikor József Attilát kizárták a pártból, tilos volt versét szavalni az illegális mozgalomban, ahogy Szántó Judit megírta a naplójában. Velünk új generáció jött. A Shalom Ascht és Jack Londont olvasó fiataloknak nem tetszett József Attila, aki ilyen sorokat írt, hogy JBömbölödjünk - bőm-bőm-bőm!” Ez nem a proletáriátus költője! Azt kérdeztem, hát akkor ki az?, aki azt írta, hogy „a zsaru előtt ne fogd be a pofádat!” (Faludy György) Elmondtam ezt Faludynak egyszer, amikor találkoztam vele az emigrációban. Azt felelte, őszintén szólva ezt nagyon sajnálom! Őszinte lehetett, amit mondott, látszott rajta. József Attila előadásaimat sokan hallgatták. Csak egy példát mondjak: nemrég a Széchenyi Casinóban én elnököltem, amikor Nyers Rezső is előadást tartott. Kezet fogtunk, be akartam mutatkozni, de Nyers Rezső azt mondta: „ismerlek, emlékszem a nyomdászoknál József Attiláról tartott előadásokra.” Azt kérdeztem tőle: „akkor volt, amikor Judit is ott volt és az Aczél szavalt?” Mert valahol tartottam előadást, ahova Szántó Judit is eljött, és hajói emlékszem Aczél György szavalt. Ez nekem nagy dolog volt, mert akkor még József Attilát úgy néztem, mint a proletáriátus költőjét. Aczél az Ódát szavalta, amit addig nem nagyon értékeltem, nem értettem igazán. Judit nagyon kiábrándított, így gratulált: „látszik, hogy nem vagy tulok.” A mozgalomban ez volt a neve az intellektueleknek. „Nem jártál gimnáziumba?” - kérdezte Judit. „Nem, kereskedelmibe jártam” volt a válaszom. Egyszer meghívott a lakására Schiffer Pál, a Szakasits-lánynak a férje. Említettem már Schifferné Szakasits Klára életrajzát, ebben írja, hogy ők milyen szegényen éltek akkor. Arra emlékszem, hogy tisztességes polgári lakásban laktak, és szép parasztlány volt a cselédjük. Vagy tévedek, nem cselédlány volt, csak kisegített? Nem tudom, de egész idő alatt, amíg náluk voltam, azon törtem a fejemet, hogy én inkább ezt a parasztlányt vettem volna feleségül, olyan szép. Valószínűleg tesztelt Schiffer Pál, hogy alkalmas vagyok-e az ifjúsági mozgalomban OIB-titkárságra. Ságvári Endre 677
