Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - HUNYADI MÁTYÁS EMLÉKEZETE - Cennerné Wilhelmb Gizella: Mátyás király arcképei (tanulmány)

Mátyás király életében készült portréit ikonográfiái és művészi kompozíció szempontjából vizsgáltuk, sok esetben kitérve az egyes típusok későbbi elteijedésére is. Van azonban néhány olyan ikonográfiái típus is, amelyek a király halála után terjedtek el. A XVI. század végén Franciaországban megjelent illusztrált életrajzgyűjtemény balprofil Mátyás félalakjának előképét Balogh Jolán egy elveszett XV. századi portré későbbi változatának tartja. Az eddig megismert hajviselettől és az orr formájától eltérő vonásokat mutató rézmetszet (6. kép.) leginkább a heidelbergi Egyetemi Könyvtárban őrzött német nyelvű Thuróczi-krónika fordítás trónoló miniatúra királyportréjára emlékeztet a XV. század végéről. Az elkallódott festmény, vagy másolatai hazai népszerűségét mutatja, hogy ezt az arctípust vette mintául szembefordítva az 1664-ben megjelent „Mausoleum” királyképmás metszetsorozat is. (7. kép.) Feltevésünk, hogy az ikonográfiái tradíció éppen a török háburúk évszázadaiban domináló ábrázolási típus elterjedését annak köszönhette, hogy megformálása, a magyaros öltözet hang- súlyozása a XVI. századi metszeten megfelelt a hazai nemesség sajátos, hagyományos nemzeti elvárásainak. Az ikonográfiái típus ekkori majdnem egyeduralkodó volta a magyarázata, hogy a XIX. század több historizáló jelenetén ez a Mátyás-arc tér vissza. (Pld. Than Mór: Mátyás király tudósai körében. Magyar Nemzeti Múzeum.)

A XVI. században egy olyan ikonográfiái típus is elterjedt, amelynek arcformája, szakáll- és bajuszviselete különbözik a király külsejének írott, és ábrázolási hagyományától. Vayer Lajos professzor kutatásai nyomán derült fény ennek az arcképnek az eredetére. A magyar hagyomány Mátyás-Attila párhuzamának arra a jelentés- váltására, amely a hun fejedelem félelmetes, nyugati szokásoktól, gondolkodástól távoli lényét akarta kiemelni az ókori mitológia fauntoposzához hasonló arcvonásokkal. Ez az ikonográfiái tradíció elsősorban német, Habsburg-uralom alatt álló területen élt tovább, a történeti személy feletti értékítéletének annyiban kedvezve, hogy a babérkoszorút ő is a hajában viseli. S lám a XVIII. században, amikor Bél Mátyás „Notitia Hungáriáé Novae” c. munkájában a nagy király apotheózisát közli a Schmutzer bécsi rézmetsző testvérpár vésője nyomán, az ikonográfiái típus már visszatalál az eredeti hazai párhuzam tartalmához. (8. kép.)

A XIX. század művészete mind a reformkorban, mind a történeti festészet évtizedeiben megkülönböztetett figyelemmel fordult az utolsó dicsőséges nemzeti király korszakához. Az előbbi években megsokasodnak a korábbi autentikus, vagy kevésbé autentikus portrék új változatai. A szabadságharc utáni kompozíciókban a Mátyástéma a késő biedermeier érzelmes érdeklődése folytán a király ifjúkori kalandjainak ábrázolásával (Weber: Mátyás a juhászáéval; Kovács Mihály: Mátyás király és a boroszlói polgármester lánya; Orlai Petrich Soma: Szép Ilonka) bővült. A másik, monumentális falképekben megjelenő, eddig kevéssé frekventált témakör a Mátyást tudósai körében ábrázoló csoportkép, kulturális-mecénási tevékenységének hangsúlyozásával a XEX. századi sokoldalú műveltség-ideál szellemében.

Mátyás király életében készült arcképei nyomán tökéletesen kirajzolódik a korszak nagy művészeti és kulturális váltása a portrék stílusában, kifejezésében. Mint a hazai történelem mérföldköve példa és a honi dicsőség emléke volt. Ábrázolását meghatározta a hagyomány, a visszatekintés, majd a fejlődés új irányzatai. Alakja jelen volt és jelen van egész történelmünk folyamán irodalmunkban, népmondáinkban, művészetünkben, mecenatúrája megmaradt töredékeiben, vagy szétszórt kincseiben. Mindenekfolött pedig abban a tényben, hogy bármilyen idők jöttek is uralkodása végeztével, a reneszánsz és a humanizmus lángja, amit ő terjesztett, nem hunyt ki, de világosságot adott a sorspróbáló évtizedekben.

673