Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - HUNYADI MÁTYÁS EMLÉKEZETE - Ágoston Magdolna: Mátyás király és kora, Jakob Unrest Osztrák krónikájában (tanulmány)
tások fejében maga ígérte meg a császárnak, nem akart lemondani. Von Rohr attól tartott, hogy kiszorítják tisztségéből, ezért oltalmat és segítséget keresett a magyar királynál. Mátyás pártfogásába vette az érseket és szövetségüket kétoldalúan írásba foglalták. A szerződés egyik pontja értelmében „minden vár és mezőváros nyitva álljon a király előtt, de a püspök jogainak, jövedelmének és birtokainak károsodása nélkül”. (1011__4.) Ezzel a szerződéssel igen sok város és vár magyar katonai megszállás alá került. A történteket pedig Mátyás úgy prezentálta, hogy a salzburgi érsek jogainak biztosítása köti le katonai erejét s ezért nem tud a török ellen vonulni. 1480-ban sikertelen béketárgyalások folytak Mátyás és Frigyes között. A háború tovább folytatódott, s emellett a török is rablóhadjáratokat vezetett az osztrák tartományok területére. A császár seregei gyengének bizonyultak az ellenállásra, s a védelem terhét pedig igyekezett a tartományokra hárítani. A háború folyamán Unrest tanúsága szerint több alkalommal kötöttek fegyver- szünetet vagy békét hosszabb-rövidebb időre és kisebb-nagyobb területre vonatkozóan. 1482-ben Karintia kért békét Frigyes akarata ellenére a magyar királytól. Karintiában 1486-ig viszonylagos fegyvemyugvás volt, a többi tartományokban pedig folytatódott a csetepaték sorozata. A várak és erősségek egymás után adták meg magukat a magyar királynak. 1485-ben Bécs, 1487-ben Bécsújhely is a magyarok kezére került. Unrest Bécs városával politikai szempontból foglalkozott. Bár Ausztriában igen erős volt a tartományi különállás, Bécs mégis az egész ország fővárosának számított. Hovatartozása politikai jelentőségű: elvileg azé az ország, akié a főváros. A városról és lakóiról Unrest akkor írt részletesebben, amikor Mátyás elfoglalta azt. Elmondta a város elestének körülményeit is. Hozzátartozik az elbeszéléshez a város gazdagságának leírása. Unrest szerint egyik-másik bécsi polgárnál annyi kincset és készpénzt találtak, hogy egy ideig maguk finanszírozhatták volna a háborút Mátyás ellen, és annyi élelmet, hogy 1/4 évig etethették volna az egész várost. Unrest szerint az elkobzott kincset két fejedelem kincsével felérőnek becsülték, a várost pedig éhínség miatt adták fel. A magyar király elkobozta a bécsi polgárok minden vagyonát, akik - szerinte - megérdemelték sorsukat, mert hűtlennek bizonyultak a császárhoz. Bécs számára különösen kedvezőtlen helyzet alakult ki az 1480-as években. Miután Mátyás elfoglalta, megszűnt főváros lenni, a város érdekei általánosabb érdekeknek rendelődtek alá, a régi kiváltságok fenntartása pedig szóba sem jöhetett. A vámbevételek magyarországi kereskedelmi visszaesést tükröznek. Az osztrák városok, még a salzburgiak is biztonságosabbnak ítélték meg a kereskedelmet Magyarországgal a Brünnön keresztül vezető kerülőúton. Holott a XV. sz. második feléig a Magyar- országról árut szállító kereskedők többsége pozsonyi és bécsi polgár volt és végcéljuk pedig Bécs. Unrest észrevette, hogy Mátyás minden tevékenységét igyekezett elfogadhatóan igazolni és ehhez a megfelelő diplomáciai és propagandisztikus lépéseket is megtenni. Mátyás általában ügyelt arra, hogy a szerződéseket ne ő szegje meg, a háború folytatásának ne ó legyen a közvetlen okozója. A hosszúra nyúlt hadakozás Unrest működési területét is sújtotta. A szerző ennek ellenére nem a magyar királyt marasztalta el. Pozitívumai között sorolta fel, hogy mindig a megegyezés és a jog szerint igyekezett cselekedni. Igazságosnak tartotta és kiemelte ahol tehette, mint érdemet a király husziták és törökök ellen folytatott küzdelmeit. Köztudott, hogy Mátyás tökéletesen otthonos volt a reneszánsz diplomácia fogásaiban és maga is előszeretettel vette igénybe ellenségei ellenségeinek a segítségét, beleértve a vele szemben álló uralkodók lázadó rendjeit, hűbéreseit, alattvalóit is. Unrest ennek ellenére úgy ítéli meg, hogy Mátyás ellensége minden nemesnek és nem nemesnek, aki hagyja magát eltántorítani urától, hogy tiszteletben tartja a feudalizmus sarkalatos törvényét a vazallusi hűséget. Mátyás alkalmas propagandája 668
