Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 8. szám - HUNYADI MÁTYÁS EMLÉKEZETE - Ágoston Magdolna: Mátyás király és kora, Jakob Unrest Osztrák krónikájában (tanulmány)

Mivel Unrest krónikája kronológiailag halad, a kortársi magyar politika V. László uralkodásával kapcsolatosan kerül említésre, aki magyar és cseh király és az öröklési rend szerint Ausztriának is ura volt. Az ifjú király a feudális jogrend szerint legitim uralkodó volt. A különböző politikai csoportok burkolt trónigényét Unrest határozottan elítélte. Az egyik konfliktus III. Frigyes Habsburg-házból való német-római császárral (1452-ben koronázták császárrá) szemben alakult ki, aki V. László leghatalmasabb rokona volt és gyámság címén igyekezett befolyása alá vonni azokat a tartományokat is, amelyek Lászlót illették. Unrest László oldalán foglalt állást, azokról a főurakról nyilatkozott elismerően, akik a király jogainak helyreállításán fáradoztak. A szerző elemzi és elveti a Hunyadi-párt politikai mesterkedéseit is.

V. László halála után (Unrest szerint megmérgezték) megindult a harc az örökségért. Csehországban és Magyarországon választott királyok kerültek hatalomra: Podjebrád György és Hunyadi Mátyás. Ausztria III. Frigyes birtokába került, de a császár magának akarta megszerezni V. László teljes örökségét. Terve megvalósításához direkt katonai és politikai ereje elégtelennek bizonyult, ezért igyekezett a két királyt szembeállítani egymással, illetve Mátyást szerződésben tett ígérettel saját maga mellé állítani. Unrest szerint a császár telhetetlensége abból is látszott, hogy olyan ígéreteket is tett (pl. Mátyásnak ígérte a cseh trónt), amelyet saját érdekei csorbulása nélkül nem tudott volna betartani. Unrest elégedetlensége III. Frigyes politikájával V. László halála után is folytatódott és krónikájában ritkán és kevés jó szóval illette a császárt.

Unrest akkor tett először említést Mátyás királyról, amikor az 1468-ban a császárral együtt Csehországra támadt: ekkor „felséges” jelzővel illette őt. Ezen eseményeket megelőzte a Viktorin herceg, Podjebrád György fia vezette Ausztria elleni cseh támadás, mellyel szemben Frigyes serege tehetetlennek bizonyult.

Mátyás csehországi háborúját a szerző vallásháborúnak tekintette, amelyben számos város és nemesi család felsorakozott az eretnekek ellen. Olyan háborúnak, amelyet katonailag Mátyás és ideológiailag a pápa támogatott. Unrest szerint Mátyás reménykedett abban, hogy Podjebrád halála után őt teszik meg cseh királlyá, mivel ő segítette legjobban a császárt a husziták ellen, és ígéretet is kapott erre vonatkozóan tőle. Podjebrád György halála után azonban Jagelló Ulászlót segítették a trónra.

Amint Frigyes Ulászlónak adta a cseh királyi jelvényeket, Mátyás azonnal megüzente a háborút a császárnak. Unrest németül közölte Mátyás hadüzenetének szövegét, amelyet valószínűleg propagandaanyag gyanánt terjesztettek a tartományokban. A béke felmondása nyomán több főnemes is hadat üzent a császárnak. Mind Mátyás, mind hívei hangsúlyozták, hogy az ellenségeskedés csak a Habsburg örökös tartományok ellen irányul, nem pedig a római birodalom ellen. Frigyes ugyan válaszolt Mátyás sérelmeire, Unrest azonban teijedelmes voltára hivatkozva nem közölte a szöveget.

A két uralkodó közötti viszály okozóját Unrest III. Frigyes személyében jelölte meg, elmarasztalta a császárt szerződésszegésért. Öt tartotta hibásnak azért a háborúért, amelyben Mátyás a szerződésben foglaltaknak kívánt érvényt szerezni. Unrest úgy vélte, hogy Frigyest nem is érdekelték az Osztrák tartományok lakosságának szenvedései. A császár nem tudta fizetni a zsoldosokat, ezért azok rablásból kezdtek élni. A tartományok kérték a császárt, hogy kössön békét a magyar királlyal, de az hajthatatlan maradt. Amikor a tartományok maguk akartak a magyar királlyal egyezségre jutni, Frigyes igyekezett megakadályozni azt: a hozzájárulásért akkora árat kívánt, mint amennyit Mátyás követelt tőlük a béke fejében.

Mátyás beavatkozott a Salzburgi érsekség körül támadt viszályba is azzal az indokkal, hogy az érsek jogait kell biztosítania. Unresttől úgy tudjuk, hogy 1476-ban Beckensloer János kegyvesztett lett a magyar királynál, s Frigyeshez szökött, aki gazdagon megjutalmazta öt. A császár a Salzburgi érsekséget kívánta ráruházni, de az akkori Bernhard von Rohr salzburgi érsek, bár korábban bizonyos ellenszolgálta667