Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 8. szám - HUNYADI MÁTYÁS EMLÉKEZETE - Ágoston Magdolna: Mátyás király és kora, Jakob Unrest Osztrák krónikájában (tanulmány)
ÁGOSTON MAGDOLNA Mátyás király és kora Jakob Unrest Osztrák krónikájában1 Jakob Unrest 1466-tól volt a salzburgi egyházmegye papja, Veiden mellett, a Wör- thi-tótól északra, St. Martin am Techelsberg egyházközségben tevékenykedett 37 éven át. A lelkész világképe középkorias volt, gondolkodásmódja azonban sok tekintetben világiasan realista volt, idős korára érezhetően erősödött konzervativizmusa. A krónikaíró ismeretei társadalmi helyzetéhez képest sokrétűek voltak. Földrajzi ismeretei Európa jelentős részét átfogták és megbízhatóak. A múltra visszatekintő történeti érdeklődése kiterjedt az Ausztriával szomszédos területekre is, ismert sok, az idő tájt széles körben elterjedt történeti munkát. Politikai érdeklődése is túlmutat Ausztria határain, így vált lehetővé az, hogy a magyar történettudomány érdeklődésére is számottartó, kortörténeti forrásként használható mű szerzőjét tisztelhetjük személyében. Eleven szellemiségű, érdeklődő és jó megfigyelő ember volt: csakis így tehetett szert egy, a világtól eldugott falucskában tiszteletreméltó jólértesültségre. A kor és a régió, amelyben a krónikaíró élt, igen gazdag volt eseményekben. A mindennapos törökveszély, a Habsburg-ház örökös tartományaiban dúló belső viszály, parasztfelkelés, nemesi pártütés, a cseh és az osztrák-magyar háború egyaránt érintették a Wörthi-tó vidékét. E sokszínű viszályban a salzburgi egyházmegye papja önálló értékrendjére támaszkodva saját véleményt fogalmazott meg, gyakran átlépve ezzel a papi hivatásából fakadóan rá nézve kötelező etikettet is. Unrestnek három krónikáját ismerjük az Osztrák, a Magyar és a Karintiai krónikát. Közülük csak az Osztrák krónikában nevezi meg magát szerzőként, de a másik két krónika nyelvezete, stílusa, utalásaik az Osztrák krónikára, valamint a megtalált kéziratok azt bizonyítják, hogy ezek szerzője is Unrest. Munkái másolatokban maradtak fenn. Az Osztrák és a Magyar krónikának csak két-két másolata került elő, a Karintiai krónikának viszont 24 másolata ismert.2 Az Osztrák krónika Jakob Unrest önálló munkája, művei közül történeti szempontból a legjelentősebb, a korabeli eseményekre gyakran egyedüli forrásunk. A kortörténet középpontjában az osztrák örökös tartományok 1466-1499 közötti eseményei állnak. Az utókornak szánt alkotáshoz a dokumentumokat és az eseményeket kro- nológiailag rendezve fűzte egymáshoz. Saját élmények, szóbeli hírek, korabeli újságok szolgálhattak az Osztrák krónika forrásául. Az Osztrák krónika tehát kortörténeti dokumentum, a műfajra jellemző módon, középpontjában uralkodók tettei állnak. A középkori krónikairodalomban az uralkodók jellemzése néhány őstípusra megy vissza: van nemes és igazságos fejedelem, akit rászednek gonosz tanácsadói; fejedelem, aki megbosszulja háza becsületén ért sérelmet; fejedelem, akit hívei hűen támogatnak balsorsában; vannak a keresztény vallásért, a katolikus egyházért harcoló fejedelmek; a XV. századra feltűnik a török ellen harcoló fejedelmek típusa is. E típusmotívumok fellelhetők Unrest Osztrák krónikájában is, az egyéniségek ábrázolása azonban nem egynemű, nem sematikus. A motívumok kombináltak, erősen korhoz és történelmi helyzethez kötöttek. 666
