Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Tornai József: A kerítés (Bohózat három részben)
BODZÁNÉ (néhány kör után) A büdös rosseb van itt, nem ennivaló! (elterül) Bodza, kim vagy te nekem? BODZA (tovább köröz) A férjed, az egy- egyetlen, szerető férjed. Ne félj, nem hagylak éhenhalni. BODZÁNÉ Ne pofázz. A dumából elég. Szereted te a testemet? Nemcsak úgy általában, hanem mint férfi? Mindig oda voltál, hogy velem szeretkezhess? Mindig majd megőrültél, hogy bennem táncolhass? BODZA (odanégykézlábazik hozzá, átöleli, Bodzáné ellöki magától) Min-mindig. Éjjel vagy nappal: mindig. BODZÁNÉ Hazudsz, mint minden férfi. Tudom, hogy meguntál tíz év alatt. Nem kell itt hazudoznod. BODZA (újra át akarja ölelni, de felesége lefejti magáról a karjait) Bodza vagyok, nem hazudok. BODZÁNÉ (föláll, férje nehézkes tartását utánozza) Várjál csak, nem is rossz: Bodza vagyok, nem hazudok, éhen döglök, mégis buzog bennem a szerelem vágya ... csa-csak vo-volna egy kis saláta. (Bodzához ugrik, fojtogatni kezdi) Előbb adj enni a feleségednek, aztán nekieshetsz, te állat. Adj enni vagy megeszem az egész rohadt telket! (a földbe kapar és tömni kezdi magába a homokot, mire Bodza lefogja, már fuldoklik és köpköd. Beszélni akar, de összetapad a szája.) BODZA (a sarokból vizet hoz, megitatja) Látod, mindent megteszek, de nem jut eszembe semmi használható ötlet. Miért nem találsz te ki valamit. Éppolyan jogod van hozzá, mint nekem. Egyenrangúak vagyunk. BODZÁNÉ (a kerítéshez támolyog, rátámaszkodik; a nézőtér felé rémes nevetéssel) Egyenrangúak? Te vagy a férfi és amíg te vagy a férfi, addig nem vagyunk egyenrangúak. Addig te azt csinálod, amit én mondok! Nem azért mentem hozzád, hogy a cseléded legyek! BODZA (odamegy hozzá, fejét lehajtja, felesége a nyakába ül. Föl-le jár vele a kerítés mellett, mintha kaput keresne rajta) BODZÁNÉ (térdével sarkantyúzza) Gyerünk, vigyél el valahova, ahol jóllakhatok ! BODZA (ügetni kezd) Átugrok veled a kerítésen. Ott biztos van minden, (úgy tesz, mintha át akarná ugrani a kerítést) BODZÁNÉ (rémülten) Nem! Félek. Mit tudom én, mi van ott. Itt szerezz nekem valamit, (sarkantyúzza) BODZA (zihálva fut körbe) Agyonlovagolsz és akkor ki szerez neked ennivalót? (leveti magáról a asszonyt, kimerültén elterül) BODZÁNÉ Egy asszony egy férjet agyonlovagolt, mert nem adott neki se húst, se karfiolt. BODZA Pedig a férje, szegény csak azt leste, nől-e a vetemény. (nagyot sóhajt és kinyúlik, mintha meghalna) BODZÁNÉ (odaugrik, emelgeti a fejét) Bodza, az istenedet! Addig nem költözhetsz a másvilágra, míg nekem nincs mit ennem, (pofozni kezdi) Hallod-e, hát volna pofád szép simán kinyiffanni? BODZA (lassan kinyitja a szemét, jobb- rabalra forgatja a fejét) Hol vagyok? Hű-hű, de messz-messzire lovacskáztam! BODZÁNÉ (simogatja) Jól van, na. Térj már észhez. Én vagyok az, a feleséged. BODZA (fölül) É-éhes vagyok! Nem bánom, akárki vagy, de adj valamit enni, mert hét napja semmi se volt a számban, csak levegő! BODZÁNÉ (olyan mozdulatokat tesz, mintha asztalt terítene, mintha megigazítaná a térítőt) Mingyán ,édes uram. Rögtön hozom az ebédet az én édes egy uramnak, (megcsókolja Bodzát, aki elhelyezkedik, mintha asztalnál ülne. Bodzáné néhány lépést eltávolodik, aztán jön visszafelé a tányérral, óvatosan tartja, nehogy kiloccsanjon. Bodza az asztalra könyökölve vár. Bodzáné leteszi elé az ebédet) Egészségére, édes uram! BODZA (kezébe fogja a kanalat, ránéz) Hát te? Te nem eszel velem? BODZÁNÉ (csípőre tett kézzel, bájosan mosolyogva) Én már ettem. Olyan finom ez, hogy jóllaktam már a szagával! BODZA (jóízűen eszik egy kanállal, aztán, a kanalat elhajítja, bal kezével le- söpri a tányért az asztalról. Az asszony hátrahőköl) A hétszentségedet! Hányszor megmondtam, hogy ne tedd ide nekem a forró ételt. Ilyesmit! az ember egész nap kapál, hogy legyen mit a beledbe 5
