Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Kőrössi P. József: Nem a versem volt rég, hanem a naplemente - Beszélgetés Cselényi Bélával, 1989 nyár derekán (interjú)
Igazad van ebből a szempontból. A népszerűség és a színvonal különösen egy emberöltőn belül nagyon relatív dolog. Mégis... Hogy moncfjam?... Természetes igénye az embernek az, hogy a maga nemében a legjobbat hozza létre. Amikor azt mondtad, hogy nem hasonlíthatom össze magam Szőcs Gézával, igazat mondtál, amennyiben az ő költészete elkötelezetten a kisebbségi lét harsonája. Ugyanakkor én emlékszem Szőcs Gézának a Te mentél át a vízen? című kötetére, és legjobban a szerelmes versei tetszettek, amelyek fantáziadúsak voltak, rendszerint egy hipotézishez és egy mímeléshez kötődtek. Ezekből nem is kellett tanulnom, mert én magam is úgy írtam. Nem tudom, ez azzal függ-e össze, hogy egy városban éltünk, anyáink egy faluból valóak. Én Szőcs Gézának nem a politikai verseit szeretem. Azt is, de nem azt olvasom szívesen, hanem a magánéleti líráját, a fantáziáit, az urbánus nosztalgiáit. A lelkivilágát és az álomvilágát szeretem, más kérdés, hogy elfogadom a közéleti embert. Ha már így történt, és fölmerültek a régi barátok, pályatársak nevei, hadd említsek meg néhányat közülük: Egyed Péter, Bállá Zsófi, Selmeczy György... Magányos ember vagyok, otthon is ritkán látogattam meg őket, és itt is ritkán keresem fel a a budapesti barátaimat. Akik szóba kerültek, jeles egyéniségek. Ha azt akarod, hogy jellemezzem őket, akkor mondjuk figyelemre méltó Egyed Péternek, skandinávos higgadtság, amint hallatlan önfegyelemmel rendszerezi a gondolatait. Lassan beszél, mert nagyon megszűri a mondandóját. Teoretikussága a lírájában is megmutatkozik. Nem kockáztatja a tévedés lehetőségét, ezért talán a fantáziája nem csapong, viszont pontosan tudja milyen úton halad. Bállá Zsófia a legfiatalabb tagja a Vitorlaének antológiának, amely 1967-ben jelent meg... Benne, mások mellett Farkas Árpád, Kenéz Ferenc, Király László, Vásárhelyi Géza... ...Bállá Zsófit valamiféle kolozsvári lokálpatriotizmus is jellemzi, és mindennemű elkötelezettség bármely kisebbség iránt. Romániai-magyar-zsidó-nő - ez a többszörös, és még fokozható kisebbség határozza meg az ő egyéniségét. A természetes szelekcióban talán ő az a vesztes, aki úgy marad alul, mint az ember, akit a majmok leszorítottak a fáról és kénytelen lett az agyát használni. Emellett a rövid verseiben megmutatkozó nőies groteszkség és a társadalmi igazságigénye az, ami őt meghatározza. Selmeczi Gyuri tartozik még ebbe a körbe. Ó egy tücsök. Émlékszem, amikor 1969-ben Magyarországon járt egy fesztiválon, mert akkor még meg volt ez a lehetőség, úgy tekintett arra az összejövetelre, mint a világgal való találkozásra. Nekem nincs zenei képzettségem, hogy őt be tudjam fogni, de szeretem kissé bohém- kodó egyéniségét. Meglepő módon, szangvinikus ember, de jó az emlékező tehetsége. Alkotói géniusza - ha lehet így mondani - abban rejlik, hogy temperamentumát meghazudtoló módon mély és érzékeny. Ha alkalmad nyílna rá,... Ha mondjuk tőled függne, milyen lapot csinálnál? Nem tudom van-e szerkesztői képességem, tehát, hogy főszerkesztőként vagy felelős szerkesztőként megállnám-e helyemet. Úgy érzem, a hatvanas évek végének Új Symposionjához hasonló lapot kellene előállítanom, olyat, amely a szabad asszociációkra épülne, de talán nem parttalan lehetőségekkel, mint ahogy ezt a párizsi Műhely teszi, ahol már a sok kérdőjellel, a sok szabad vegyértékkel az ember szétfor- gácsolódhatik. Olyan lapot kellene szerkeszteni, amely avantgárd is, de a kolozsvári szellemet vinné tovább itt Budapesten. Valamit megértetnék másokkal is abból, hogy mi otthon miért voltunk felháborodva, mit tartottunk szentnek, min röhögtünk... Min háborodtunk mi fel? Te is hordtál egyenruhát, nyilván te se szeretted. 581
