Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Kőrössi P. József: Nem a versem volt rég, hanem a naplemente - Beszélgetés Cselényi Bélával, 1989 nyár derekán (interjú)
nyájába, meg voltak szabva a méretek, tilos volt rockzenét hallgatni. Hazafias énekkel és tornával kezdtük reggelente az órákat, mint Kínában. Később ezekből a hazafias dalokból kizárólag a himnusz maradt meg. Eleinte még meg volt az az alternatíva, hogy egy népi, magyar mozgalmi énekkel kezdjük. Elég az hozzá, hogy év elején szóltak: túl nagy a hajam, nyíratkozzak meg. Megnyíratkoztam és nagyon utáltam magam amikor tükörbe néztem, utáltam a megalkuvásomat. Egy iskola-inspektor szólt: nem ismerem az iskola törvényeit, mert nincs rajtam egyenruha. Barna ruhában voltam, rendes barna rend ruhában és fekete ingben, tehát nagyon szolid külsőben, de nem egyenruhában. Nagyon megalázónak éreztem, és elég az hozzá: kopaszra nyíratkoztam. Olyan erős volt bennem a gyűlölet az iskolai terror iránt, hogy elhatároztam: csak azért se iszom kávét, csak azért se iszom alkoholt, nehogy azt mondhassák: ők vonták meg tőlem mindezeket. Ez határozta meg egész életemet. Alapvetően absztinens beállítottságú ember lettem. A verseidet is megtervezed? A verselésemet igen, a verseimet egyáltalán nem. Miért fontos neked a mennyiség? Miért tartod ennyire számon? Miért fontos neked az, hogy sokat írj? Jó költő szeretnék lenni, sok verssel. Észre akarom vétetni magam, mint bárki más, távlatilag pedig szeretném egybe gyűjtött írások vastag kötetét hagyni magam után. Nem gondolod, hogy a minőségnek és a mennyiségnek ilyen értelemben nincs sok köze egymáshoz? Vagy ezzel nem foglalkozol? Határesetekben valóban fordított arányban van egymással a mennyiség és a minőség, de hogyha lazítanék akkor letargikus lustaság venne erőt rajtam. Elég elszigetelten élek, és ritkán ér felháborító vagy romantikus élmény. Figyelmeztettek, hogy túl sokat írok a gyermekkori nosztalgiáról és ezeket a pályákat kiégetem. Tehát úgy érzem az az ideális, ha nem programszerűen, de aktív pihenéssel és megfelelő élménybenyomással élve elérem az adekvát frusztráció szintjét, amikor megfelelőképpen pállik fel az egész idegrendszerem a világ felfogására. Ha ez egybeesik a világ megmozdulásaival is, akkor nagy valószínűséggel jó vagy maradandó verset hozok létre. Avantgárd alkotóként tartanak számon, de egy bizonyos típusú ihlet esetén úgy rendezem, hogy a kenetteljesség, mint tényező szóba se kerüljön a verseimnél. Például nem törődöm azzal, hogy avitt leszek, nem törődöm azzal, hogy ilyen már volt a világirodalomban. Hogy állsz az önkontrollal? És az öncenzúrával? Többször átnézem, csiszolom a verseimet. Időnként, főleg újabban olyasmit húzok ki, amit én jónak találnék, de tudom azt, hogy mások esztétikája kizárja, hogy jó legyen. Ekkor arról van szó, amiről Weöres Sándor írt, hogy az ihlet erőssége nem garanciája a mű színvonalának. Van úgy, hogy kihúzok egy egész sort, ami számomra fontos, de mások számára túlbeszélés lenne. Nem félsz attól, hogy mások szájaíze szerint írsz ilyenkor? Elég egocentrikus ember vagyok, tehát még túlságosan is keveset törődök - másokhoz képest - mások ízlésével. Pincérként soha nem szolgáltam ki a közízlést, és a mai napig megvetem azokat, akik így szereznek maguknak népszerűséget. Vannak vesszőparipáim, mint például a nudizmus. Millió színes élmény és szabadságvágy keveredik ebben a kék hátterű, okker színben pompázó szóban, és akkor... Hiába írom le, mások számára nem elég, mert vagy esküdt ellenségei a nudizmusnak vagy fásult tagjai egy nudista egyesületnek. Egy szó mint száz: rá kellett jönnöm, hogy az én egyéniségem nem evidencia. Ez olyankor fáj, amikor valami elementáris él579
