Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Kőrössi P. József: Nem a versem volt rég, hanem a naplemente - Beszélgetés Cselényi Bélával, 1989 nyár derekán (interjú)
a klorocid. Nagyapáin készségesen és hálóingben szolgálta ki őket. Ott voltak még a nálam tizenöt évvel idősebb nagybátyám ólomkatonái. Nagyon szerettem. Érdekes módon legjobban egy szívéhez kapó, összerogyó katonát szerettem. Gyakran állítottam kivégzőosztag elé. Nem tett szadistává. Nagybátyám a Duna-deltában él, ornitológus. Egyszer elfogytak a töltényei és az egész hadsereget felaprította vagy beolvasztotta sörétnek. Hatott-e ez a világ a verselésedre, a verseidre? Amennyire sajátságosak voltak ezek a környezetek a 60-as és 70-es évek Erdélyében, ugyanannyira sajátságos és kakukktojás az én költészetem a kortárs vagy korosztályom magyar irodalmában. Az elszigeteltségem tett rokontalanná, mint magánembert és mint szerzőt. Motívumaidban és témaválasztásodban keresem ezeket az élményeket. A legtöbb versem nemcsak a szürrealizmust ragadja meg, hanem a mások számára hozzáférhető dolgokat is. A karácsonyokat rettenetesen szerettem. Mai napig betéve tudom, hogy melyik évben mit kaptam és milyen zenei élmény fűződik hozzá, tehát, hogy akkor éppen mit dúdoltam. Mesélj ezekről a karácsonyokról! A gyermekeket elküldték valahová, vagy apámmal mentünk egyet trolibuszozni, amikor megérkeztünk künn kellett várakoznunk. Egyszer csak csengettek - mindig két kristálypoharat ütöttek össze - amire mi bementünk. Nem vallási ünnep volt nálunk a karácsony, tehát Jézuskákkal nem tettük kenetteljessé. Hozzánk angyal járt. A játékok világi játékok voltak, például festett bohócok, társasjátékok, felhúzós jármüvek. A világ örömeivel voltak kapcsolatban nem pedig a betlehemi mitológiával. Hetekkel előtte már majdhogynem gyomoridegességgel vártam ezeket az élményeket. Ha a mennyországot próbálom elképzelni, akkor csak a gyermekkori Karácsonyok és angyalvárások kikristályosított változataként tudom elképzelni. A Karácsony és a Mikulás együtt, egymástól különválaszthatatlan számomra, létmeghatározó élmény. Tizenkét éves koromban még kívántam a játékokat, de már éreztem, hogy infantilis vagyok, ha játékot követelek. Szerelmes pedig még nem voltam. A nemiség még nem ragadott magával, de már gyermek sem voltam, és üresnek éreztem az életemet. Ez tartott vagy két évig, és azóta döntöttem: megmaradtam ebből a szempontból gyermeknek és novemberben ma is várom a Karácsonyt. Ez is döntés kérdései Nem. Azt hiszem szerencsésen alakult. Egy olyan merev egyéniség, mint én, meg- szok bizonyos dolgokat. Már nem tartom tragédiának, ha Karácsonykor nem ér öröm, mert tudom, hogy a karácsonyi hangulat az, ami lényeges, és nem a tárgyak értéke. Egy szó, mint száz, a Karácsony számomra ma is ünnep. Megfigyeltem, hogy nagyon tudatosan irányítod magad, adott esetben elsősorban - így mondom - a jó tulajdonságok felé. Ifjúkorodban is ennyire tudatosan irányítottad magad? Pontosan emlékszel arra, hogy tizenkét éves korodban miért nem lehettél szerelmes... Pontosan emlékszem. Minthogyha olyan betegségben szenvednék, hogy nem tudnak felejteni. Majdnem mindenre hajszálpontosan emlékszem. A távlati emlékezetem kivételesen jó. Hogy tizenkét éves koromban mennyire voltam absztinens, neurotikus idegalkat, azt nem tudom, de hogy mikortól vagyok jellemző módon az? 1971 szeptember 3-tól. Elhangzott az a bizonyos 1971-es expozé, mikor Kínában járt az illető. A mao- izmus nagyon megtetszett neki, és amikor visszaérkezett mikro-kulturális forradalmat rendezett. Erre most nem térek ki. Belevágtak a fiatalok hajába, a lányok szok578
