Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Kőrössi P. József: Nem a versem volt rég, hanem a naplemente - Beszélgetés Cselényi Bélával, 1989 nyár derekán (interjú)
jétől és hozzánk került. Nem jártam óvodába, mert ó vigyázhatott rám. Róla a legjellemzőbb élményem az, hogy a Brassai utcában, piros pongyolában törli nagy, bordó padlónkat. A nap nagy részét vele töltöttem. Nem voltak barátaim, játszótársaim, viszont állati, tehát fabulás átültetésben minden számomra jelentős történést megbeszéltünk a nagynénémmel. Különösen kilencéves koromtól nagynéném haláláig, 14 éves koromig. Mindent feldolgoztunk nyuszikákban, mókuskákban. A nap nagy részében a szüleim is otthon voltak, de ő állandóan csak velem volt. így hermetikus környezetben nőttem fel. Élményszámba ment, ha valami egyáltalán történt, viszont egy csomó szürreális dolog esett meg körülöttem. Központi lakásunkba, mint egy váróterembe be-bejöttek az emberek. Amint kiléptek az ajtónkon egy-egy jellemzéssel bocsájtottam én is el őket, de becsületsértő megjegyzésekig sohasem mentem el. így ismertem meg a társadalmat, illetve a Brassai utcába beszüremkedő rétegét. Mondanál valamit ezekről az emberekről, Erdély kormánybiztosa járt hozzánk, akiről hároméves koromban azt hittem, hogy ő a király. Gróf Bethlen Béláról van szó, aki Aranyosgyéresen született a múlt század végén és 1979 őszén halt meg Kolozsváron. Kilenc évig ült börtönben, de a fogság nem törte meg. A börtönből egyik első útja hozzánk vezetett. Én nem is tudom miért. Gyógyszereket hozott nekünk, később meg WC-papírt és egyéb hiánycikket. Mint egy ókori király, úgy élt együtt a pásztorokkal. Időnként hátrahanyatlott a feje a nagy fotelunkban, és olyan tartással ült, mint a piramisokat őrző szobrok. Néha elvitt minket a Kis-Szamos partjára fürödni, ott pedig egy adott pillanatban, amikor elhaladtunk egy forrás mellett..., ahányszor átléptünk rajta, Béla bácsi megemlítette, hogy igen jó, bővizű forrás. Következő alkalommal a bátyámmal összenéztünk, hogy majd mondja-e és valóban megint mondta. Ha valakit emlegetett, rendszerint hozzátette: derék magyar ember... vagy így: ösmerem: derék magyar ember. Időnként az ösmerős helyett azt mondta üsmerős, ez ünnepszámba ment. Nálatok lakott akkoriban a kormánybiztos? Nem, soha nem lakott nálunk, de 1954 és 1972 között majdnem mindennapos vendég volt nálunk. A halála előtti években már észrevettük rajta, hogy nem jár any- nyira peckesen, amikor kilépett a kapun, láttuk, már hajlottan jár. Járt hozzánk még egy Gabi bácsi is. Zöld Gábor mérnök, nyomdában dolgozott. Előfordul a Barna Madár című kötetemben. Úgy hívtuk tréfásan, hogy lektor, mert ő olvasta fel nálunk a detektívregényeket. Másfél éves koromban megrúgtam az alvó apám szemét és édesapám ’56 őszén szemműtéten esett át. Apám persze titkolta, hogy ne legyen miatta lelkifurdalásom, csak most vagy két éve tudom ezt. Nem olvashatott akármennyit, és ez az ismerős, aki olyan gyakran jött hozzánk, hogy számontartottuk a napokat, amikor hiányzott, szóval ő olvasta fel a detektívregényeket. Ez az ötvenes évek végén volt, amikor még hallgatóztak a besúgók, hogy vajon konspirálnak-e a lakásokban az emberek. A detektívregény olvasása közben egyszercsak egy kalapos ember árnyékát vetítette az utcai lámpa a függönyünk elé, a lakásba. A szüleim észrevették, hogy valaki hallgatózik, és apám leállította Gabi bácsit. Odasettenkedett a függönyhöz félrerántotta és azt mondta: pisil, barátom?! Bassza meg a kutya! Hét éves voltam, amikor megismerkedtünk Beteg Gáborné valamilyen Jolánnal, akiben delejes képességek voltak. Akkor még semmit se tudtam erről, a biológiát sem ismertem, hát még a parapszichológiát. Elég az hozzá, mondták, hogy csodatevő képességekkel rendelkezik. Járt hozzánk egy időben. A család összeült, megfogtuk egymás kezét és akkor melegség, forróság öntötte el a társaságot. Nekem például égett a fülem. Nem volt szabad keresztbe tennem a lábamat, mert akkor ő valamilyen bioáramkisülést érzett, és szólt, hogy valami baj van. Segített nagynéném lábfájásán, de a szüléimén nem segített. Volt, akinek a vesekövét elhajtotta. Tudom azt, hogy eléggé..., hogy is mondjam, ilyen guru szerepet játszott. Egyszer kezébe 576
