Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Martos Gábor: "Ezer énekből vénök" - Kerekasztal-beszélgetés a 20 éves Echinox c. folyóiratról
filozófus-esszéista irányzat - ahogy akkor nevezték - győzött az Echinoxon belül. Ezt én nem helytelenítettem, de a szaktudásom, az érdeklődésem iránya más; ezt inkább a filozófusok, a filozófia szak hallgatói csinálták jobban. Én nagyon is örültem annak, hogy ez a váltás megtörtént; úgy érzem, hogy a 68 előtti gárda jelentős nevei után - gondolok itt Farkas Árpádra és nemzedéktársaira — ez az esszéíró-nemzedék más területen, de nem kevésbé jelentősei tudott alkotni tél-túl az irodalomban. És azért mondom ezt a lekicsinylőnek tűnő, de valójában nem lekicsinylő tél-túl határozót, mely nagyon természetes, hogy egy nemzedékből, tizenöt-húsz tollforgatóból ha egy-két jelentős alkotó kikerül, akkor már nagyon sokat nyert az irodalom. És nagyon sokat tett az irodalom nyereségéért az a folyóirat - vagy annak a folyóiratnak az a három oldala -, amelyik vállalta ezeknek az alkotóknak a közlését. Tarján Tamás: Cselényi Béla, költő. Hajói emlékszem, tizennyolcadik születésnapodra kaptad ajándékba költői „indulásodat”, hiszen 1973 áprilisában jelentek meg először az Echinoxban a verseid, és mindjárt tizenhárom. Eltelt azóta tizenhat év... Cselényi Béla. Hát igen... Érdekes módon köteten kívül még soha nem jelent meg máshol egyszerre ennyi versem. Valahogy kezdetben nem is akartam publikálni, de aztán előbb-utóbb mindenkit elkap a becsvágy gépszíja, és akkor megpróbáltam publikálni itt-ott, úgyhogy végül észrevétlenül létformámmá vált a versírás, olyannyira, hogy lényeges dolgokat, például a főiskolai felvételit is kiszorította... Tarján Tamás: Emlékszel arra a pillanatra, amikor az az Echinox-szám, az áprilisi megjelent? Cselényi Béla: Hogyne, emlékszem. Május 26-án jelent meg az áprilisi szám. Tarján Tamás: Te április 4-én születtél... Cselényi Béla: Igen, április 4-én születtem, 1955-ben... Szóval: érdekes volt nyomtatásban látnom a nevemet. Emlékszem, bár nagyon szigorú ember volt a közgazdaságtan-tanárunk, de - megmondom őszintén - a pad alatt olvasták a lapot az osztálytársaim... Tarján Tamás: Híres ember lettél egycsapásra? Cselényi Béla: Igen... De ide kapcsolódik még egy emlékem. Azelőtt pár évvel, 70-ben - tehát tizennégy éves voltam - valaki kávézaccból megjósolta, hogy híres ember leszek, és én rettenetesen szenvedtem ettől - nem a hírességtől, hanem az elkerülhetetlenségtől -; valahogy úgy rámnehezedett ennek a terhe... Tarján Tamás: Ezekről a „terhekről” - ha szabad elmondanom - sokat leveleztünk egymással... Cselényi Béla: Igen... Tarján Tamás: Ezekben a levelekben - amelyeket híres írógépeden kopogtattál, amilyen kevés embernek van a világon - arról is írtál, hogy például a Gaál Gábor Kör hirdetéseit, felhívásait, az egyes ülések programját is magad gépeled, sokszorosítod. A Gaál Gábor Kör hogyan működött akkor az Echinox mellett? Cselényi Béla: Hát... én mindenekelőtt a Gaál Gábor Körnek voltam a tagja, aztán titkára, elnöke, és nem emlékszem arra, hogy az Echinox életében részt vettem volna. Való igaz, hogy az Echinoxban publikáltam először, de nem voltam a szó tulajdonképpeni értelmében echinoxista. Az echinoxisták egyébként egy meglehetősen zárt kör tagjai voltak... Három ilyen kör volt Kolozsváron a nyolcvanas évek elején: az Echinox, a Gaál Gábor, és létezett még egy-két táncház; talán három, de ebben nem vagyok biztos. Ki-ki a saját érdeklődése szerint látogatta ezt a három kört; hogy is mondjam... a veszendőbe menő értékek iránt aggodalmaskodók például általában a táncházakba mentek... Tarján Tamás: Te olvastad rendszeresen az Echinoxot, annak ellenére, hogy nem tartoztál oda? Cselényi Béla: Igen; de inkább az irodalmi részét. A filozófiai része számomra követhetetlen volt... Tarján Tamás: Ez kritika akar lenni? 558
