Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Martos Gábor: "Ezer énekből vénök" - Kerekasztal-beszélgetés a 20 éves Echinox c. folyóiratról
lomtörténetben betöltött szerepében. A román irodalomtörténetben az Echinox egy nagy súllyal jelenlévő folyóirat; azok a szerzők, alkotók, akik ezeken az oldalakon indultak egyetemi éveik alatt - természetesen nem mindenki, de nagyon sokan közülük - ma nagyon komoly, „potenciális helyzetben” lévő irodalmárai, irodalompolitikusai a román irodalmi életnek. A román irodalmi nyelvhasználatban van olyan kifejezés, hogy „echinoxista”, vagy „Echinox-nemzedék”; a magyarban ilyen nincs. Talán betudható ez annak is, hogy azok az egyébként nagyon jelentős szerzők, akik az Echinox magyar oldalait szerkesztették, illetve közreműködői voltak, azoknak a nagy része nem az Echinoxban indult. Az Echinox magyar oldalainak nem volt jellege, mint a románnak, hogy tudniillik próbált volna „kifejleszteni”, kinevelni egy irodalmi generációt. Ide általában már kész irodalmárok jöttek; a magyar oldalakra. Ez a különbség egyik oka. A másik oka pedig az — és ez talán az egész erdélyi irodalom jelenlegi helyzetére jellemző -, hogy ez a generáció - vagy ennek a generációnak a nagy része - már nem Erdélyben, nem Romániában él; többségük Magyarországra települt át, Szőcs Géza Svájcban él*, Bréda Feri Franciaországban... Nagyon kevesen maradtak ott, és akik ottmaradtak sem nagyon tudnak publikálni; egyre kevesebb lehetőségük van a publikálásra. Tarján Tamás: Használjuk a szót, a címet: Echinox, de nem mondtuk még el, hogy egy román alkotóműhelyből, egy egyetemi körből alakult ki, jött létre a lap; s nem mondtuk meg azt sem, hogy mit is jelent a szó: echinox. Martos Gábor: A szó napéjegyenlőséget jelent: azt a napot, amikor a nappal és az éjszaka egyforma hosszú. Valószínűleg ezzel a névadással próbálták annak idején, a lap indításakor deklarálni - nemcsak a magyar, hanem a román és német szerkesztők is -, hogy itt valamifajta... hogy is mondjam csak... Jogegyenlőségről” van szó, tehát, hogy itt mindenki egyforma „súllyal” szerepel; ahogy egyforma hosszú ilyenkor a nappal és az éjszaka, úgy egyformák a román, a magyar és a német közreműködők is. Annak ellenére, hogy természetesen a lap felosztása nem volt ennyire „demokratikus”: elvileg úgy született a határozat, hogy huszonnégy oldalas a lap, és ebből három a magyar és egy a német anyagnak van fenntartva, a többi román. (Ez a felosztás valószínűleg az ottani, hivatalosan elfogadott etnikai arányok alapján lett megállapítva...” Ennek ellenére ez a három magyar - sőt, mondjuk meg: az az egy német - oldal is sokkal jelentősebb szerepet töltött be úgy a magyar, mint a német irodalmi életben, mint amennyit a terjedelme jelentene. Visszatérve a kérdés első felére: az a bizonyos kör, amit említettél, az Echinox, az egyetem román diákköre volt; olyan, aminek a magyar megfelelője a Gaál Gábor Kör, ami talán Magyarországon is ismert... Amikor a diákszövetség megállapodott - ez 68 szeptemberében volt -, hogy lapot indít az Egyetem, akkor még először arról volt szó, hogy fog indulni külön egy magyar és külön egy német diáklap is, de mivel ezt az ötletet a rektorátus nem támogatta, létrejött a háromnyelvű lap ötlete, és végül maga a háromnyelvű lap. Hogy a román Echinox-körnek a nevét kapta meg, ez talán abból is ered, hogy a lapalapításhoz szükséges engedélyt azok a román irodalom szakos, filológus hallgatók kapták meg, akik ennek a körnek voltak a tagjai. Ók lettek a román szerkesztőség első gárdája, és ők toborozták aztán maguk mellé a magyar és a német szerkesztőséget. így indult el 68-ban végül is - decemberben - a lap; 69 januárjában került az utcára, tehát ez évben mi most Jogosan” ünnepeljük a húszéves évfordulót. Tarján Tamás: Ahogy említetted: a lapok, az oldalszámok nem arányosan oszlottak meg a három nyelv között. Mi nem beszélhetünk az akkori szerzők, szerkesztők nevében, mégis, hogyan ítéled meg, mennyire tiszta a magyar írók, költők, ott pub- likálók lelkiismerete: ők milyen kapcsolatokat kerestek a román irodalommal? * 1990-ben hazatelepült, s az RMDSZ főtitkáraként, orezággyüési képviselőként politikai szerepet is vállal. (A szerk.) 555
