Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 7. szám - Martos Gábor: "Ezer énekből vénök" - Kerekasztal-beszélgetés a 20 éves Echinox c. folyóiratról
Martos Gábor: Az az érzése az embernek, ha végigolvassa ezt a húsz évfolyamot - és én most már sokadszor olvasom végig —, hogy mindig a magyar szerkesztőség tagjaiban a legerősebb a kitekintés, a kapcsolatkeresés vágya. A magyar oldalakon jelenik meg talán a legtöbb fordítás; lehet, hogy számszerűen nem, de arányaiban mindenképpen. Elsősorban természetesen román és német költők versei; bár a kitekintés ennél sokkal szélesebb irányú. Ezért is volt hosszú időn keresztül az Echinox olyan fontos orgánum az erdélyi magyar szellemi életben: nagyon sok írás jelent itt meg - és most elsősorban a filozófiai írásokra gondolok - fordításban; van közöttük olyan, amely magyarul soha másutt nem jelent meg. De nagyon sok olyan eredeti írás is megjelent, ami szintén nem férhető máshol hozzá. Itt elsősorban azt hiszem azt a riportot kell említsük, amit Egyed és Szőcs készített Méliusz Józseffel, a magyar kultúra, Erdély „nagy öregjével”. Ez egy négyrészes, hosszú sorozat - négy számban jelent meg -, amiben Méliusz, azt hiszem, hogy akkor először, és azt hiszem, hogy akkor utoljára mondott el nagyon sok olyan dolgot a romániai kultúrpolitikáról, politikáról, ami csak az Echinox hasábjain férhető hozzá mind a mai napig. Tarján Tamás: Beke, Bréda, Bretter. Ti voltatok a híres „Három B”; olyannyira, hogy egy cikk alatt találkoztam olyan aláírással, hogy két csillag és egy B, tehát amint egyikőtök képviseli a másik kettőt is. Beke Mihály András, hogy emlékszel vissza arra, hogy az Echinox történetében a legjelentékenyebb örökséget kellett átvennetek szerkesztőként? Beke Mihály András: 77-ben vettük át ezt az örökséget, amiről beszélsz; Szőcs Géza és Egyed Péter szerkesztői örökségét kellett átvennünk. Nem volt könnyű. Ók ugyanis az Echinox történetében olyan színvonalat valósítottak meg, ami előtte ismeretlen volt. Ezt kellett nekünk tartani, ameddig tudtuk... Nem volt könnyű feladat, lassan tanultunk bele. Egyébként nem egyszerre vettük át a szerkesztést; 76-tól tulajdonképpen már Szőcs Géza és Egyed Péter mellett dolgoztunk. Tarján Tamás: És hogyan dolgozott együtt a „Három B”? Beke Mihály András: Hát nem olyan harmonikusan, mint monyuk amennyire az a „Három B”-ből meg az aláírásból kitűnik... De persze nem kell eltúlozni sem az ellentmondásokat; nyilván voltak belső vitáink, nézetkülönbségeink - azt hiszem, ez természetes -, és az volt a jó benne, hogy azért mindhármunk szempontjai érvényesültek a lap szerkesztésében; nem volt semmifajta diktatúra. Tarján Tamás: Amikor megjelent egy-egy lapszám, akkor biztosan jártatok-keltetek az egyetemi hallgatóság, a diákság körében. Hogyan fogadtak egy-egy Echinox-számot? Beke Mihály András: Sajnos a diákok nemigen ismerték a lapot; főleg a magyar diákok. A román oldalak szerzői - az Echinox egész román „fele” - ismertebbek voltak a román diákok körében és az egész irodalomban. Volt már szó róla; őket külön nemzedékként is könyvelték el... Azt a két-három magyar oldalt -, ileltve összevont számokban azt az öt oldalt - sajnos nemigen vették észre. Ez szerencséje is volt a lapnak, meg sajnáltuk is. Ellentmondásos dologról van szó, ugyanis a hivatalos irodalom és a szélesebb közvélemény sokáig egyáltalán tudomást sem vett a lapról, nem fogadta be. Ami persze azzal is járt, hogy - azt hiszem - Kelet-Európa egyik legkevésbé cenzúrázott lapja - és főleg annak is a magyar része - volt a mienk. Nem kis dolog volt ez abban az időben... Tarján Tamás: És vajon az erdélyi irodalom akkori középnemzedéke -, ahogy már elhangzott: a mai „nagy öregek” - mennyire tartották számon ezt a diákfórumot? Beke Mihály András: Sajnos, azt hiszem, hogy elég kevéssé. Nagyon lassan jutott az írói közvélemény tudomására ez a lap. Azt hiszem, Szőcs Gézáék nem is nagyon törekedtek arra, hogy kitörjenek a szűkebb körből; tudniillik ezer példányban jelent meg a lap - ennek nagy részét elvitték a román olvasók - úgyhogy külön „célzatosan” kellett volna küldeni, eljuttatni egyes címekre... 556
