Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - M. Kiss Sándor: Egy karika a szalámiból (Beszélgetés Kiss-Balázs Eszterrel) (interjú)
Ismét tekert egyet a hajamon, de még mielőtt a fejem az írógépnek ütődött volna, szembe tudtam fordulni vele: „Ja, akkor most már tudom, hol vagyok! Kérdezzék meg egyenesen, mit akarnak tulajdonképpen!” Tehát rögzítsük mégegyszer, hogy mindez 1948 szeptember elején történik, holott a Rajk-per, illetve a letartóztatási hullám csak 1949 májusában indul meg. És Önben 1948 szeptemberében — éppen Papp-Koleszár miatt — fölmerül a trockizmus, mint ok. Persze! Olvastam Lenin Állam és forradalom című művét, mielőtt még Magyar- országon megjelent volna, tanulmányoztam az SZK(b)P történetét, amelynek a stílusából egyértelműen kiderült, hogy Radeket, Tuchacsevszkijt és mind a többit koholt vádak alapján ítélték el, hiszen kilenc vagy hány különböző ember nem beszél egy nyelven. ön szerint a negyvenes évek közepén-végén mit jelent Magyarországon ez a munkásmozgalomban mitikussá vált fogalom, a trockizmus? Miben különbözött a trockizmus a hivatalos kommunista vonaltól? 1949 után trockistának minősítettek számos egyéb frakciót. Tudatosan összezagy- válták a fogalmakat. De azért. .. Mind maguk a trockisták, mind a bolsevikok egyetértettek abban, hogy ide sorolható minden forradalmár, aki nem sztálinista. Azok az emberek, akiktől én hallottam a trockizmus felől, leginkább abban éreztek különbséget, hogy Trockij permanens forradalmat hirdetett, nem hitt abban, hogy a legfejletlenebb országok egyikében egymagában győzedelmeskedhet a kommunista forradalom, hanem hogy azt tovább kell vinni, és onnan, ahol a forradalom győze- 'emre jutott, segítséget kell kapnia minden olyan országnak, amely forradalmat akar. És hogy Sztálin volt az, aki bezárta a világforradalmat egyfajta kínai fal mögé. Papp-Koleszártól — 24 esztendővel volt nálam idősebb — ifjúságának személyes tapasztalataiból számos olyan példát tanultam, amikor a szovjet kommunisták nem nyújtottak segítséget lokális forradalmaknak. Mindenki úgy tudta, hogy Lenin személyes barátja, emigráns társa Trockij volt. Lenin Sztálinnal nem volt semmilyen viszonyban, hiszen egész gondolkodásmódja, lendülete, mondatfűzése, vérmérséklete tökéletesen ellentétes volt Sztálinéval. Papp-Koleszár meg volt róla győződve, hogy Lenin halálához Sztálin komolyan hozzájárult. Dzserzsinszkijéhez úgyszintén. ön ebben az időszakban szociáldemokrata? A Szociáldemokrata Pártnak voltam tagja, amíg csak fennállt, de nem tartottam magamat szociáldemokratának, mert a szociáldemokraták türelmessége az én 16—20 esztendős lényem türelmetlenségétől nagyon távol állott. Valójában a börtönben váltam-értem szociáldemokratává, ott tanultam meg, milyen is a türelmetlenség, ha ellenem irányul. De abban az értelemben, ahogyan Papp-Koleszár forradalmár volt, én nem voltam az, nem hittem, hogy a forradalom bármire is megoldás lenne. Készen álltam föláldozni az életem, ha épp olyan merev egy uralkodó osztály, hogy muszáj ellene fegyvert fogni, de ezt csak a végső esetre tartogattam. Ha jól értem, a trockizmus nem csupán a kommunista pártokon belül, hanem a szociáldemokraták között is, tehát az egész munkásmozgalmon belül is ható irányzat volt abban az értelemben, hogy trockista mindenki, aki nem sztálinista? Ez az irányzat létezett az egész nemzetközi munkásmozgalomban. Magyarországon csakis az SZDP működhetett legálisan, minden áramlat ide sereglett. Számos külföldi országban karakterisztikus trockista pártok alakultak, máig léteznek. A „trockisták” azonban a magyarországi Szociáldemokrata Párton belül még frakciónak sem nevezhető picinyke töredék voltak. 56
