Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Palkó István: A Ko-dzsi-ki magyarul először (tanulmány)
A további részekben megjárhatjuk szövegünk vezetésével a Holtak birodalmát is ORPHEUS-mítoszához hasonlóan, de más, számunkra iszonytató megoldással, kimenetellel. A további mitológiai fejezetek világképe sok rokonvonást, sőt nem ritkán azonosságot mutat a Kalevala mitológiai ősi rétegeivel, Vejnemöjnen, Ilmari- nen stb. összetett funkciójú alakjaival, de méginkább a vogul és általában az uráli néptöredékek folklór hagyományával, mítoszi örökségével. Amennyire örvendetes az, hogy nálunk manapság széltében-hosszában jelentetik meg — üzleti meggondolásból elsősorban — az uráli népek népköltészeti anyagait, éppen annyira sajnálatos az, hogy ezeknek az anyagoknak az értelmezésére, megfejtésére és szélesebb körű összehasonlítására még csak kísérlet sem történik még a reprezentatív művekben sem. Őstörténeti és kultúrtörténeti szempontból ez az egész holt masszaként forog közkézen kiaknázatlanul. Kinek jó ez? Mire jó ez? Ezeket a gondolatokat és egyben gondokat is fölveti a Kodzsiki fejezeteinek az olvasása, mert hiszen az égből leereszkedő és az egekbe fölszálló istenek menetjáratainak az értelmezése, megfejtése nagyban segíthetné a létrehozó népeik őstörténeti homályainak az oszlatását, ritkulását. A működő világban, a világműködésben és -ről istenek beszélnek, tanúskodnak, a japán szövegek szerint: „istenek dalolnak.” Csak ki kellene nyitnunk fülünket e dalolás meghallására, fölfogására. A Kodzsiki olvasgatása kitűnő mesterünkül kínálkozik az istenek dalainak a meghalla- tására. A Kodzsiki második könyve 50—119 fejezetében már földközelibb tájakon és eseményeken át kalauzol bennünket. Az istenek gyermekeinek a földjén, pompás palotákban, a tengeráramlások tömkelegében, tölgyes mezőkön, dombokon és völgyeken, császárok kormányozta országokon, tartományokon stb-n vezet az utunk bonyolódó eseményekkel, nősülésekkel, fő- és mellékfeleségekkel, születésekkel és halálokkal, vándorló és helybenmaradó hercegekkel, hercegnőkkel, magasan szálló darukkal, gémekkel, stb.-vei, stb.-vel. E fejezeteket csak bőséges jegyzeteikkel együttesen olvashatjuk valamennyire is követhetően, fölfoghatóan, de még így is eltévedünk a bonyolult családfák dzsungelében. Ezek a részek elsősorban japán társadalomtörténeti érdekűek, de lírai dalbetéteik, csiszolt énekszövegeik folklór-összehasonlítási anyagul is több lehetőséget kínálnak akár nekünk magyaroknak pl. népdalaink természeti képekkel való indításával kapcsolatban is. Az egyes fejezetek tartalmi regisztrálására nem vállalkozhatnánk akkor sem, ha azok összefüggő eseménysorozatokat mondanának el, pedig egyáltalában nem így van, hanem ellenkezőleg: laza szövetű történések követik egymást: császárok, csá- csárnők, hercegnők, hercegek viszonyáról, kalandjairól, házasságaikról, gyermekeik születéséről, stb-ről. Eme áttekinthetetlen kapcsolatok szövevényéről azt kell megjegyeznünk, — mivel ezek számunkra teljesen szokatlanok, sőt ismeretlenek —, hogy a Kodzsiki történeteinek a korában, az 5—6. században, de még jóval utána is a japán társadalomban a többnejűség (poligámia) és ugyanakkor anyajogúság (matriarchátus) dívott. A lányok férjhezadása és az utódok számontartása az anya, illetve az anyai ág hatáskörébe tartozott. Japánban mindazok házasságot köthettek, akik nem ugyanazon anyától születtek, így féltestvérek is, ha csak apjuk volt közös. Tilos volt a házasság, ha a házasulandók egy anyától születtek még akkor is, ha az apák különbözők voltak. Ezt azért szükséges tudnunk, mert a Kodzsikiben számtalan vérrokoni, „vérfertőző” házasságról esik szó. Egy-egy apa akár több főfelesége mellett számtalan mellékfeleséggel is bírt. Még egy etnikai különlegességet is érdemes itt megemlítenünk a Kodzsiki alapján. Japánban a trónöröklés nem az elsőszülöttség (primogenitúra) szerint történt többnyire, hanem ellenkezőleg, az ultimogenitúra alapán, azaz a legfiatalabbik fiú örökölte az uralkodást, mint pl. a törökös és mongol népeknél vagy akár a mi hagyományunkban és szellemi néprajzunk anyagában (pl. a legkisebbik fiú szerepe). 504
