Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Palkó István: A Ko-dzsi-ki magyarul először (tanulmány)
A Kodzsiki magyar nyelvű fordítása, megjelenése, a maga nemében csak a homéroszi eposzok, a Kalevala, a Mahábhárata stb. első ízbeni magyar megjelenésével mérhető, vethető össze. Szellemi életünk ritka mérföldköve, s talán kiinduló pontja az autentikus tudományágnak. Bármelyik sajtóorgánumunk örömmel nyugtázhatja publikációs szerepét, ha vállalja elsőül, első ízben Kazár Lajos munkásságáról és benne a Kodzsikiról szóló — kereteinknél fogva vázlatos — ismertetést, tájékoztatást. A kötet első része római számozatú 30 oldalán az Előszót és a Bevezetést olvashatjuk. Ezt követi a Kodzsiki három könyve, összesen 168 fejezetével. Ezután következnek az egyes fejezetekhez tartozó, magyarázó Jegyzetek, majd a Szó- és Névmutató, továbbá a Forrásjegyzék. Két függelék és Térképek zárják a kötetet. E szerkezeti fölépítést követve tekintjük át az egész művet a következőkben. A kötet kétnyelvű (német, magyar) előszavát BENL, Oscar, a Hamburgi Egyetem Japán Nyelv és Kultúra Intézetének a professzora írta, akinek az Intézetében Kazár Lajos a fordítását végezte. A professzor örömét és reményét nyilvánítja soraiban abban a meggyőződésében, hogy a Kodzsiki fordításának elterjedése Magyar- országon is a japán nyelv és kultúra megértését előbbre vitelét segíti, szolgálja majd. Bevezetésében a fordító annak okait vizsgálja, miért ismeretlen nálunk a Kodzsiki. Több ok között legfőbbnek azt tartja, hogy az uráli nyelvtudomány érdeklődésén kívül maradt — néhány korábbi szórvány tanulmányt kivéve — a japán nyelv vizsgálata, problematikája. Ezután a Kodzsiki magyarra fordításának a körülményeit, előzményeit, bonyodalmait tekinti át. Ezt követően foglalkozik a Kodzsiki jelentőségével, keletkezésének körülményeivel, néhány jellegzetességével. A mű jelentőségét az adja meg, hogy a japán nép múltjára vonatkozó minden írásmű között ez a legfontosabb, mert hűen, hitelesen őrizte meg az ősi japán hitregéket, szokásokat, életmódokat, nyelvet, történelmet „összefüggő irodalmi terméke az emberi nem azon nagy részének, amelyet majd turáninak, majd szkítának, majd altajinak neveztek” (Chamberlain I—II). A Kodzsiki-ban az ősi japán ismereteknek két tömbje rögzült. Az egyik tömb mítoszokat, énekeket, anekdotákat, népetimológiákat stb. tartalmaz, a másik pedig a japán nemzet kezdeteit, az uralkodóház és nemesi családok valóságos és vélt eredetét, genealógiákat. Ezután a fordító vázolja a Kodzsiki történetét az 5—6. századi kialakulásától napjainkig. Majd megvilágítja a japán tulajdonnevek és címek lefordításának a problematikáját, hogy ezzel segítse és megkönnyítse az olvasó munkáját fordításának követésében, megértésében. S végül a bevezetés utolsó részében a mai japán és az ójapán nyelvről tesz megjegyzéseket. Erre a nem könnyű nyelv- történeti visszapillantásra is óhatatlanul szükség van ahhoz, hogy a Kodzsiki fordítását eredményesen forgathassuk. A Kodzsiki első könyve Élőbeszéddel indul. Ebben a Kodzsikit írásba foglaló Yasumaro szól hódolattal. Mondandója nem kevesebb mint kozmogónia, a világ születése: az ősanyag sűrűsödése, az ég és föld elválása, a három isten megjelenése, a női és férfi princípium elkülönülése, az élők és holtak világának kapcsolata, a Nap-istennő és Hold-isten keletkezése, az égi és földi istenségek létrejötte, megszámlálhatatlan mennyiségben. A könyv 1. fejezete az 5 „páratlan” — azaz pár nélküli — égi istent: a magas- ságos égi mező, az ég közepe, a fennséges teremtő, a teremtő erejű, az örök fennállás istent sorolja föl, nevezi meg. Majd a következőkben „a hét isteni generáció” tagjait nevezi néven, mindegyikük neve az istenség funkcióját jelöli meg, pl. a föld örök fennállásának istene, bőséges felhők mezeje istene, nagy földi istennő stb. Itt közbevetőleg megemlíthetjük, hogy ez a gazdag istenvilág a honi mitológiai kutatás kincsesbányájául szolgálhatna, ha figyelmet is kapna. A további fejezetek is mind új és új meglepetéssel szolgálnak még a nemzetközi mítosz-hagyomány ismerői számára is. A japán ősi világot az istenek uralják: a tűz, a fény, a szellem istenektől kezdve a sziklák, a tengerek, a vízosztás, a fák, a szél, a tenger, ,a ködök stb. isteneken át az élelem, a kard, a bőséges halálos suhintások isteneiig. 503
