Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Fabó Kinga: Végrehajtja és elszenvedi (A hermeneutika mint a medialitás filozófiája) (tanulmány)
azonos módon és bármikor értelmezhetővé válik és így érthető is lesz. Ez azt is jelenti, hogy nincsenek lehetséges olvasatok; egy kitüntetett olvasat létezik csak, amelyhez mindenkinek el kell jutnia, mert ez és csak ez jelenti a szöveg megértését. Ez csak úgy lehetséges, ha van módszer, mégpedig mindenki számára azonos, bármikor ismételhető, vagyis tudományos módszer. Így itt értelmes és releváns az a kérdés, hogy végbement-e a megértés aktusa, mert tehető valamiféle összehasonlítás aközött, amit meg kell(ett volna) értenem, és aközött, amit ténylegesen megértettem. Ez az érelmezésnek és a megértésnek csak az egyik útja-módja. Hiszen Gada- mer könyve egészen arról beszél, hogy igaz és érvényes ismeretekhez, érvényes igazságokhoz nemcsak vagy nem elsősorban módszer segítségével juthatunk, hanem egészen máshogy, például úgy, hogy egyszerűen csak részesülünk bennük. Ezért egy, a Gadamer szellemének megfelelő hermeneutika nem eljárás és nem is módszer (per definitionem nem lehet az!), hanem mindig csak egyszeri aktus, pontosabban: történés. Hiszen minden megértés csak egyedi, egyszeri és megismételhetetlen lehet. Ez azt is jelenti, hogy a Gadamer által felmutatott hermeneutika, illetve hermeneutikai megértés egészen más képességeket igényel, mint például a tudományos vagy a művészi, vagy akár a hétköznapi. Mint ez közismert, a hermeneutika mint tudomány és mint művészet egyaránt Hermészről, az istenek követéről kapta a nevét, viszont ez a két, merőben különböző hermeneutika-típus öntudatlanul is személyiségének két különböző vonása köré épült. A hermeneutika-mint-tudomány elképzelés Hermésznek elsősorban a közvetítő szerepén alapul, a hermeneutika-mint-művészet pedig inkább Hermesznek a lélekvezető szerepén.Gadamernél nemcsak ez a két szerepe érződik, hanem a her- mészi, a hermeneutikusan felfogott világ egésze. Az antik világgal foglalkozó szakkönyvek és kézikönyvek nagyrészében Hermész jámbor, ártatlan és ártalmatlan, jelentéktelen figurának tűnik. Ezzel szemben Herényi Károly nagyonis bonyolult, sokoldalú, rendhagyó, rejtélyes, misztikus, éjszakai személyiségnek látja és láttatja őt, akinek a lényét eleve valami titokzatosság lengi körül; sokszor csak paradoxonokkal jellemezhető. Például: rabló, csaló, tolvaj, mégis: többet ad, mint amennyit kap: léte nemcsak ígéret, de adomány. Szemérmetlen, pimasz, mégis: valahol szemérmes és ártatlan. Varázslatos művész, mégis: „számára és jelenlétében nincs önfeledtség”. Lényében mindig van valami szabálytalan, valami megfoghatatlan, megfejthetetlen és kétértelmű. Nézzük meg röviden, ki is Hermész, ki is az, akit Hermész néven ismerünk: az istenek követe, közvetítő az istenek és az emberek, az istenek és az istenek, nyelv és nyelv között. Hermész tehát közvetít, mégpedig nyelvvel nyelvet, ő a nyelv feltalálója, no meg a lanté. Nemcsak a tolvajok, hanem az utazók istene is. Ö maga is folyton úton van, a soha-meg-nem-érkezés közegében: az úton levés mindig kötődésképtelenséget jelent. Lélekvezető, léleköntő és lélekkísérő, ott van tehát minden dolog ősforrásánál. Nemcsak kísérő, hanem csábító és bűvös-bájos kísértő is. Élete mindkét irányban túllép a halandók életének végességén, megszokott keretein: tevékenysége az élet előttre és az élet utánra egyaránt kiterjed, sőt leginkább és legeslegfőképpen ezekkel a szférákkal, illetve történésekkel kapcsolatos: a születés- sel-íétrejönésseí-létrehozással: magöntő és ezzel léleköntő (!) — és a halállal. E kettőnek együttes szimbóluma a falloszként megjelenített, tehát jérfi (!)-lélek: Hermész leggyakoribb ábrázolása. Tevékenységi köre tehát jóval átnyúlik az életen; innen titokzatossága: átlép egy olyan határt, amelyet mi, halandók soha. Vajon milyen, melyik lehetséges világnak, világképnek, világfelfogásnak felelt meg Hermész alakja, léte és nyelve az antik hagyományban és feleltethető meg a mai napig? Mert a hermészi világ nemcsak modális logikai lehetőség (= a lehetséges világok egyike), hanem konkrét pszichikai realitás is. Talán az egyetlen esély... Egy olyannak, — válaszolom Herényivel egyetértve, — amely szerint nemcsak tudományosan, módszeresen vagy tapasztalatilag megszerezhető, igazolható, ellenőrizhető ismeretek, igazságok, kijelentések léteznek, hanem olyanok is, amelyek túl 480
