Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Fabó Kinga: Végrehajtja és elszenvedi (A hermeneutika mint a medialitás filozófiája) (tanulmány)
vannak és túl is mutatnak a tudományosan érzékelhetőnek és megismerhetőnek vélt világ, dolgok körén. Vagyis léteznek más megismerési módok is, amikor az igazságot nem mi keressük, hanem, kapjuk, mintegy ajándékként, amikor az szándékunk- akaratunk ellenére megtörténik velünk, s mi részesülünk benne. Például a belátás, a feltárulás, a kiviláglás, a megmutatás, a megvilágosodás történései, amelyekben — ha csak pillanatokra is — a lét egésze mutatkozik meg. Mint Hermész birodalmában: „Egy új világ ez, a szó teljes értelmében, vagyis egész világ, nem pedig a lét teljes egészének valamely töredéke, amelynek Hermés lelket ad, és amelyben uralkodik. Minden dolog megvan ebben a világban, de más fényben jelenik meg, mint a többi isten birodalmában. Ami itt történik, mintha az égből szállna alá, és semmire sem kötelez;", (kiemelés tőlem.) Gadamer hermeneutikája ezen az eredeti Hermész-felfogáson, illetve hermészi világértelmezésen alapul: az igazság kiviláglás, feltárulás, megmutatkozás, amelyben a dolog mutatja magát. Szebben fogalmazva, — ahogyan Gadamer mondaná: — paruzia, közvetlen jelenvalóvá levés, közvetlen jelenlét, Krisztus közvetlen jelenvalóságának az átélése. Gadamer célja tehát nem egy általános interpretációelmélet kidolgozása volt (ezt azért kell hangsúlyozni, mert sokan félreértik ilyen irányban). Ellenkezőleg: ő visszaállította a szó eredeti, hermészi értelmét. Az így felfogott hermeneutikában van valami „törvénytelen”, ami megintcsak nem véletlen: Hermész „törvénytelen” gyerek, Zeusz isten és Maia nimfa házasságon kívüli kapcsolatából született, s így születését ugyanaz a rejtély és homály lengi körül, mint lénye egészét. A hermeneutikát szokás úgy értelmezni, mint ami szöveg és olvasója között közvetít. Valójában, mint látni fogjuk, jóval több ennél. Mint ahogy Hermész sem csak közvetít, hanem egyben ö a közvetített. Eddig is sok szó esett már a közvetettségről, a közvetlenségről és a közvetítettségről. Ügy vélem, hogy a hermeneutika születése és újjászületése a közvetettég- közvetlenség problémává válásával függ össze: annak a felismerésnek köszönheti létét, hogy megértés és értelmezés közvetlenül nem lehetséges. Még pontosabban és közelebbről: annak, hogy a közvetlenség sem eleve adott állapot, hanem ahhoz is el kell jutni, különböző konkretizációs technikákkal, műveletekkel vagy pedig az eggyéolvadás misztikus élményének átélésével, amelyet természetesen nem mi csinálunk, hanem megtörténik velünk, mi csak részesülhetünk benne. Erre a tényre kétféle megoldási kísérlet, választípus lehetséges: 1. absztrakció (ezzel most nem foglalkozom); 2. konkretizáció: ezt csinálja a hermeneutika, illetve minden olyan irányzat, amely a tényeket, dolgokat, eseményeket vagy a világ egészét a maga, illetve a maguk közvetlen mivoltában akarja megragadni: intuícióval, belátással, megvilágosodással, a nyelv és a gondolkodás kikapcsolásával vagy éppen a kettő eggyéolvasztásával. A konkretizáció par excellence esete, e művelete a Zen-koan. A Zen közvetlen módon célozza meg az igazságot: nem támaszkodik fogalmakra, nincs módszere, hiszen éppen az a célja, hogy eltörölje az intellektus korlátáit, és ilyen módon a szellem szabadon részesülhessen a megvilágosodás élményében, kegyelmében. Ez az állapot akkor következik be, ha a megfigyelő és a megfigyelt totálisan összeolvad. Ez a misztikus élmény előidézhető, elősegíthető bizonyos gyakorlással, bizonyos technikák alkalmazásával. Egy ilyen technika, illetve művelet, illetve végeredmény pl. a koan, amely egyszerre feltétele, technikája és eredménye a megértésnek. Olyan probléma „apória”, amely nem oldható meg racionális úton, hanem csak intuícióval, viszont megoldásához eleve intuitíve kell és lehet csak hozzákezdeni. Nem eljárás, módszer vagy tudás, hanem tartalma és értelme csak a megoldás aktusában tárul fel... Megint a hermeneutikai kör alapproblémájához jutottunk, csak más megfogalmazásban. A fentiek alapján előlegezzük a választ arra a kérdésre, amelynek érdemi megválaszolása még Gadamer könyvének keretein is túlmutat: mit jelent az, hogy a megérthető lét = nyelv? Gadamer alapján azt mondhatjuk, hogy nem a megértő 481
