Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Fabó Kinga: Végrehajtja és elszenvedi (A hermeneutika mint a medialitás filozófiája) (tanulmány)
Szerencsére a magyarban a megérteni ige eleve kétértelmű, mégpedig a fenti különbségtételnek (tudományos kontra művészi) megfelelően, ezért ez a szó itt most „magyarázza önmagát”, mégpedig hermeneutikai értelemben, vagyis mutatja az értelmezési törekvések két lehetséges típusát: a megérteni szó .felfog’ jelentésében elsősorban egy tudományos eljárás: a szisztematikus gondolkodás végeredményére utal; míg .belát’ jelentésében inkább művészi, intuitív élményt, átéltséget, átélhető- séget sugall. A hermeneutika és az igazságfeltételes modellelméleti szemantika tehát egymás riválisai, mert ugyanarra a problémára (közvetettség) adnak más-más, egymással gyökeresen ellentétes megoldást, illetve választ. Éppen ezért vethetők össze: van közös referensük. Az igazságfeltételes modellelméleti szemantika egyértelműen tudomány; alkalmazási köre ennek megfelelően igen szűk. Ez az elméleti keret ahhoz szükséges, hogy a mondatok jelentését meg tudjuk adni egy formális nyelvben, egy bizonyos interpretáció mellett, egy bizonyos modellhez képest. Ebből már az is következik, hogy ez a jelentésfogalom maga is igen szűk és viszonylagos, továbbá pusztán formális: a jelentéseket igazságfeltételek formájában adja meg. Ebben a rendszerben egy kijelentő mondat jelentése azonos azokkal a feltételekkel, amelyek mellett az igaz. Ehhez a megoldáshoz röviden a következő meggondolás vezet: egy mondat jelentését úgy érthetjük meg a legjobban, ha elképzeljük, hogy milyennek kellene lennie a világnak ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. Ezért a mondat jelentése jellemezhető úgy, hogy megadjuk azokat a feltételeket, amelyeket a világnak ki kell elégítenie ahhoz, hogy a mondat igaz legyen. Más szavakkal: megadjuk, hogy a mondat mely világokban igaz. Ezek a mondat igazságfeltételei. Azt az ontológiai kérdést, hogy „mi van a világban”, itt nem kell konkrétan megválaszolni: elég annyit feltételezni, hogy a világ különböző fajtájú dolgokat, entitásokat tartalmaz; ezeknek vannak bizonyos tulajdonságaik és a tulajdonságok bizonyos relációkba kerülhetnek egymással. A Gadamer-féle hermeneutika ezzel szemben a világ egészének az értelmezésére tart igényt. Ezért — bár a hermeneutikai kör néven ismert jelenség egy tipikusan ismeretelméleti probléma, illetve paradoxon megfogalmazása: a megismerő szubjektum és a megismerendő objektum közötti paradox viszonyt írja le —, maga a hermeneutika egésze jóval több ennél. Itt az ontológia egyben episztemológia is, pontosabban: egyáltalán nincs értelme ennek a különbségtételnek, mert a létnek a nyelvben való megmutatkozása önmagában garantálja az igazságát annak, ami megmutatkozik. Láthatjuk, hogy itt nem egy formális igazságfogalomról van szó, mint a logikai szemantikákban: nem a mondatok azok, amelyek lehetnek igazak vagy hamisak; az igazság vagy hamisság kérdése nem formálisan merül fel, hanem egy sokkal mélyebb értelemben. A dolognak, amely a mondás által pillanatokra kiviláglik, felfénylik; különbözik és megmutatkozik; csillog, de eltűnik, mindig igaza van, mert belőle egy mélyebb és magasabb igazság szól. Ez a fény, amely az isteni kegyelem fénye által megvilágított értelem fénye, csak egy-egy kivételes pillanat erejéig világítja át a létet, de láthatatlan sugárzása örökre itt-marad és érződik, mert ami egyszer létezett, az visszavonhatatlan. Ezért minden szóban egy világ rejlik, egy „saját világ”, amely időnként a maga teljességében mutatja magát. A hermeneutikát egyesek az értelmezés tudományának, mások az értelmezés művészetének tekintik. A hagyományos értelemben vett filológiai, teológiai és jogi hermeneutika merőben, lényegét tekintve más, mint a Gadamer-féle: ez utóbbi se nem tudomány, se nem művészet: filozófia. A (tudományos) módszernek szánt hermeneutikák esetében a megértés és az értelmezés nem jelent mást, mint egy bizonyos, speciális kódrendszer vagy algoritmussorozat ismeretét és ismételt alkalmazhatóságát, amely elvileg bárki (mindenki) számára azonos módon hozzáférhető, elsajátítható és működtethető. Ennek a tudományos „szerszámnak” a segítségével a szöveg egyértelműen, azaz mindenki számára 479
