Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Cukor György: Utánzatok (vers)
CUKOR GYÖRGY Utánzatok í. A kezdet éhe ártatlan gyűjtögetés Ismét a folyó amint az égerág mártogatva elnagyolt formáit megjelölgeti két érintkező horizont szimbólumát s a levelek megfejtett értelmével átfolyik rajtunk a víz fényes vitrinsorok régészete Bennük optika háncskesztyű függőón hoznak téli szobából almaszagot s a köd sakálgyomrát a homok éhségét ahogy befalja a selymet figurális kompozíciót ritmust s önmaga eucharisztiáját Mit a kezdet éhe táplál gyűjtés gyülemlés üres tenyeret kinagyolt formát emel révületébe s a rítus minőségében újra elvegyíti 2. Gyerekkorból a vénségbe taszítva hátba lökve kíméletlenül mert miféle tett mérne itt erkölcsöket Vesztesként még veszíteni kell még ezt a nyílzáport még ezt az inget És kicsit magasabbra föl a törmelék fölé Lengsz Csobogsz Zöld 48
