Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 1-2. szám - Cukor György: Utánzatok (vers)
3. Az lehet a túlvilág Egzotikus nyomor írja azt a művészetet S ki érti grafitját ma éjjel a töretlen ornamenseket a mi elkobzott árnyékainkat Mese emlegeti: egy hátfényben elmozduló beszéd a cserebere az ördöggel lelki defektus íztelen kisszerűség a története egy halk nappali akusztikában Most fénytelen a töredék: a palánták emelkedettsége az egyvégtű zsongás téli vesződséged az ülésrenddel egy pannon lakodalmas szánon Fénytelen Talán a gyerekek tudják ha olyasmin együtt nevetsz velük amit senki nem ért s mégis nyugtalanít Csak így csak két halántékkal látható Nappal vak hirtelenkedő s ilyen érdektelen 4. Ez a jóságos ringatás mint esti nyugtató ölébe vesz s mesél és elaltatnak a ráncos ujjak anyás kézzel gyengéden bogozva múltat népek történetét De nem múlik el soha az átaludt eltitkolt dögletes idő s a közös akolba egy degenerált verőlegény szájával üvölt be a hajnal 49
