Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Szávai Géza: Nőfelmutatás (novella)

dégfogó pincérnő, nem egyéb, az analfabétának az indifferens, s éppen ez a jó, hogy ő a pur nőt értékeli fel, kimondottan a pur nőt, nem a divatot, a hírnevet, na én ide a harminc közé bevágnék két-három teljesen szimpla lányt, egyperces film, mondjuk Jutáról, két pozitúrában, csakazértis akkor filmezném le, amikor moslékot visz a disznóknak, na mondjuk lehajolni jól a vályú fölé, a csöcskérdés miatt, a combkérdést másik pozitúrával oldanám meg, fél perc disznóetetés, csakazértis, negyedperc ablaktörlés, ablakmosás, ellenfényben, vékony, átlátszó ruhában, az mindig hatásos, olyan mintha hullámzana comb, segg, csípő, minden, komplett hullámzás az egész lány, ennek nehéz elllenállni, na és akkor negyedperc fürdőruhában, a folyóparton, mondjuk, könyv, napszemüveg, de a fontos a test, amely most nem hullámzik, hanem a normál formáját mutatja, nohát záporoznának a pontok a teremben, én biztos vagyok benne.

Egy teremnyi ember másképp gondolkozik, s itt hátul Molnár Vencel egyedül, összekötözött kézzel megént másképp emészti magát, emészti őt ennek a kocsiállatnak a vasgyomra, biztos vagyok benne, hogy megemészti Molnár Vencelt ez a kocsiállat, legalább amit magunk cselekszünk, abban legyünk biztosak, mindig akad okosabb, aki eh! egyetértünk abban elvtársak, hogy amilyen fontos a cél, éppolyan fontos a propaganda eszközeinek megválogatása, ezért nem érzem helyénvalónak a központi kiküldött elvtárs értékelőjét, mely szerint mi nem harcoltunk meg eléggé az eredményeinkért, s bár sok falut rekordidő alatt kollektivizáltunk, eredményeink kérdésesek, mert nem az emberek egyenkénti meggyőzésével értük el, hanem összegyűjtöttük őket a kul- túrotthonba, s ott egyszerre beállítottunk mindenkit, én nem értek egyet azzal az értékeléssel, elvtársak, hogy ezek az emberek nem lehetnek megfelelő mértékben meggyőzve, ellenkezelőleg elvtársak, én azt hiszem, hogy eljárásunkkal nagyon sok időt és energiát nyertünk, mert ha bemegyünk egy portára, csupán a formaságok elvesznek egy félórát, s utána következhet a felvilágosító és meggyőző munka, egy egész falura számítva, képzeljék el az elvtársak menynyi drága idő vesz kárba, logikusan is nyereség ezt a veszett időmennyiséget, horribilis időmennyiséget elvtársak!, kiiktatni, hogy időt szentelhessünk lényegi megbízatásunknak, de mi nem csak logikus meggondolásból gyűjtöttük össze az embereket, hogy egyenkénti házalás helyett közösségi közegben győzzük meg őket, hanem azért is elvtársak, mert ezen a vidéken ésszerűbbnek, járhatóbbnak tűnt, és annak is bizonyult ez az út, a székely ember, mint tudják az elvtársak, történelmi hagyományai szerint hangsúlyozottan közösségi érzelmű, ezek az emberek szeretnek közösen dönteni, egymagukban mindentől húzódnak, mikor látják, hogy valami mindannyiukra érvényes, akkor könnyebben vállalják, ezért kellett őket a kultúrházba gyűjteni, megmagyarázni nekik a világhelyzetet, a hazai helyzetet, a saját helyzetüket és a jövő perspektíváit, és így, elvtársak, sokkal hatékonyabb is volt a propagandánk, egy-egy ilyen gyűlés után vagy egy-egy új kollektív gazdaság alakult, vagy lényegesen gyarapodtak a régebbiek, és nem hiszem, hogy önkritikát kellene gyakorolnunk azért, amiért az egyéni rábeszélés helyett a székely falvakban a közösségek meggyőzésének módszerét választottuk.

— Minden jelölt kapna egy percet, valamelyik filmjéből kivágnék egyetlen percre rúgó szalagot. A legelőnyösebb pozitúrában mutatnánk mindenkit, de csakis egy percig. S a félórás filmet egymás után kétszer vetíteném le, hogy ne legyen az, hogy egyik az elején volt, s a másik a végén. Egy-két perc alatt

409