Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Szávai Géza: Nőfelmutatás (novella)
meg az embereket, bumeráng, ez kellene legyen az ember, bumeráng, amit eldob, az beléje visszatérjen, még a pillantásunk is bumeráng kellene legyen. — Na, most mondtad meg az igazságot, látod! Sok a csalás, sok a divat, s a végén nem lehet tudni, hogy mi a színésznőből a pur* nő. Hát ha én levetítenék úgy egy olyan félórás filmet, amit én rendeznék meg neked, na mondjuk egy teremrevaló egészséges férfiembernek. Még egy halom inkult** pasast is behoznék az utcáról. Férfiúi minőségben nem feltételenül inkult az ember. S harminc perc alatt harminc fehérnépet vetítenék le nektek. Igazságosan, mindegyikük kapna egy percet. Annyi elég egy férfinak, hogy summázza a problémát. Pisilni kell, a mindenhatóját neki, pisilni kell, ha tudná előre, hogy mi vár rá, akkor az ember nem inna annyit, hogy aztán ez legyen a vége, sokáig nem lehet tartani, ez olyan dolog, ki is gondolna arra, ez is megesik, félünk, hogy nem lesz mit enni, nem lesz mit inni, s akkor itt van, hogy nem tud az ember pisilni, ha csak magára nem ereszti, de az se munka, hátha eszükbe jut megkérdezni, ez nekik kötelességük kellene legyen, bírom, bírom, de egészen Bukarestig, reggelig nem hiszem, hogy kibírjam, s dagadozik is, pedig csak pisilni kell, hogy ez csak így magában, tiszta önszántából dagadozzék, mikor nem is akarom, hogy dagadozzék, mert csak pisilni kell, hát ez se igen volt, nem is igen lehetséges, hogy álljon is, és pisiljél is vele, Katica is levizsgázott egyszer, jól fogadta az urát, csak hazajött, ugye, Domokos András is, igaz a végén már én is vártam, de az elején volt idő, hogy ölni tudtam volna Katicáért, de András csak hazajött, s akkor már énnekem se kellett Katicánál meghúzódni, s már nem is kerestem Katicával a találkozást, bár abban, hogy én vele voltam, semmi kivetnivalót nem kaphatott volna senki, aki tudott róla, az már szinte törvényes volt, mert senki sem tudta, hogy mi van Domokos Andrással, elesett-e vagy fogságba került, de milyen jó, hogy olyan kevesen, szinte senki nem tudott a dologról, mert Domokos András, lám, milyen köny- nyen visszakerült a törvényes jogaiba, sohase mutatta, hogy haragudott volna, tán tényleg nem hazudott Katica, hogy András nem tud semmiről, de hogy milyen hamar kiderül, mennyire tudatlan valaki, miközben azt hiszi magáról, hogy ő aztán! ajjaj, s más kikacagnivalóan ostoba, s még el is mondja, no hát az igaz, hogy nekem elmondhatta, jött András, alig evett egy kicsit, ráfordult Katicára, s nyomja, nyomja istenesen, éveket kellett neki is pótolni, az is igaz, s mikor elsül neki, Katica bámul, bámul, s hirtelen elsikolintja magát, hogy András, te belémpisiltél?! sokallta, gúnyolódhatott ő másokon, nem tudta, hogy az nem működik egyszerre kétfelé, de akkor mi a fenének dagadozik, nem elég, hogy pisilni kell, még ez is. — Egy teremnyi ember másképp dönt, mint egyenként, másképpen ha nyílt, másképpen ha titkos a szavazás. Legfennebb verekedés lenne belőle. — Nem lenne. Apám, az olyan lenne, mint a választás. Listán indulna a harminc fehérnép, a'papíron felül a fényképe, s lenn pontokat vagy vonalakat kellene huzigálni, hogy az inkult ember is szavazhasson, még az is, aki analfabéta, mert az analfabétáknak is vannak nőik, nem is akármilyenek, tudok én bőven eseteket. Az ilyen nőkérdésben őket is meg kell kérdezni. Egy analfabétának, aki életében egyszer-ikiétszer látott mozit, Marylin csak annyi, mint például egy pincérnő, olyan is, mint egy pincémő, na ez az, ven* tiszta ** műveletlen 408
