Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Varga Imre: Nap és Hold között a rét (vers)

VARGA IMRE

Nap és Hold között a rét

í.

Szégyeneim, hogy még az akaratom. Rejtőzve, mert fél testben

elfeketedtem.

Üszkös kézzel kormos kolonccal írta rá magát egy nyár egére.

A Test. Giz-gazokba bűvé gyűlölet. Giziké kartonruhában. Halott.

És ő: őrjöngő szerencsétlen a beroggyant elejű volt-pékségben, ahol fűtetlenül lakott egy kamrát teljes télen át, s a kicsiny falifülkébe Buddha szobrot képzelt oda.

Akkor még nem érezte tartozásait. Sőt, hogy adósai mind. Iszapos

olajfoltos vizet okádott a pumpás kút kábán reggel; mérget;

és megverte párszor a nőt. Akibe egyszer belerohadt

az embrió. Fürdőruhában volt és hordozta a pöttöm

halottat. A krétakört képzelte (írta) maguk köré, és lopta

az áramot amíg még lehetett. Jó, zavarbaejtő most már,

nyelvvé vált az a kor. Az olajfinomító rohamai vörös

foltokban kúsztak át a rokkant fakapun, a megbontott falon,

a leroggyant tető, és a magas burjánokkal lobogtak. És a szaga

annak a körnek. A lavór fölött guggoló lány szappanszaga. Szőrzetének

fémes íze, hidege. Hogy boldogtalan. Az ízlelés nélkül

lenyelt étel nyelocsövébeni és gyomrában. Beléhatolt,

de folyton kívül maradt. Magánkívül volt. Halom deres rőzse reggel

az ágyon, ez volt, ami óként mozdult. Pálinkával locsolta meg.

Hisztériás. Mert be nem fogadták sehol. Mint gyomra

az itallal. Peronon didereg évekig. Lekapcsolta

barna szárnyát, ruhatárban helyezte el, és fölszállt

egy toronyra, magasházra; de ez még előtte volt talán.

Poharakkal rakta körül a fészkét, madárkáim, és a szomszéd (szobából a) lapos, mellbeteg lány izgatása. Ráképzelte. Alá.

Szájába gondolta. Lúdbőrös combjait megszépítette.

Zene. Pedig csak a kulcsra zárt fürdőszobában a meddő zuhany.

2.

Kiszorított a többiektől titkom. Fényezgettem, vittem a magányba, günyögtem neki, fekete szőrét tekergettem, fiolában a vályogfal tövében elástam. Ezek most csak képek. A beszéd mögött vastag csönd és hallgatás; amint a köd ellepte folyón túl a rétet. Egy követ helyeztem az út mellé,

402