Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
álarcukat, megfésülködnek, elegánsan mosolyognak.) EFK. Nos, találtatok valamit? Semmit? Ez szinte hihető. 'Már sejtem, hogy kik vannak emögött... Azért folytassátok. Csak diszkréten. Mintha valami sikoltozásról beszélnének az álmos emberek ... Nahát nem szép éjszaka sikoltozni... Ez hogy úgymondjam felháborítja a csendet. Mert ugyebár ki fél itt manapság? Ki mer félni? Itt nincs amitől félni. Aki itt fél, az gyanús. Nagyon gyanús aki fél... De, hogy ilyesmiket beszélnek egyesek, hogy „állatok”, állatok... Ez nem szép. Ki itt az állat? A tudományos főkutató úr? (FI meghajol), A szociológus barátom?! (F II meghajol) Vagy netán én?! Én úgy nézek ki, mint egy állat. Hát ezt akarják mondani egyesek?! Akkor miért nem beszélnek nyíltan? Egyenesen, becsületesen, mi ugyebár nem rejtőzünk el, nem nevezgetünk senkit állatnak! Mi mindig nevén nevezzük, ki az aki bujkál, szervezkedik, ösz- sze-levelezik ... Mi nem szidunk senkit, mi csak megállapítjuk a tényeket. .. De aki fél, az fél. Azzal nincs amit csináljunk. Levelet írni, nem fél? És este kihordani a szemétre, lopva, titokban, hogy senki se lássa ,attól nem fél? Na látják, hogy hány óra. Hogy tudjuk akkor egymást. Arra egyikünknek sincs semmi szüksége. Nem történt semmi, ugye? Maguk is látták! A hölgy is épségben van a szemete is megvan. Mi is meg vagyunk! És ne terjesszenek rémhíreket! Minket nem lehet megrémíteni... Csak diszkréten, csak diszkréten, csak diszkréten ... Hölgyem! A veder! NÖ Mi van a vederrel? EFK Használja csak nyugodtan. Használja. De jobb lenne, ha este nem járna az utcán. Este mi járunk. Na meg mások. Az idegenek. Akik még nem tudják, hogy hány óra. Hogy tudjuk akkor megkülönböztetni, hogy ki jár az utcán, ha magácska is kijön, meg mások is. Tudja, az idegenek. Csak azért mondom. Nem mintha ez nagyon fontos lenne, de jobb, ha este nem viszi ki. Ha mégis, ha mégis elengedhetetlenül, megengedhetetlenül muszáj, ha mégis kiviszi, akkor ne sikoltozzon, ne kiabáljon. Gondoljon Rám! GONDOLJON RÁM HA KIVISZI! Ettől majd megnyugszik. Nyugodtan gondoljon rám ... Nos, próbálja csak meg... (mindenki széttárt karral mosolyog) Ugye megy!? (kedveskedve megcsípi a Nő állát, fenyegetően:) Gondoljon rám, ha kiviszi. Kedves. Gondoljon RÁM! Csak disz-kré-ten ... Megmondtam: csak diszkréten. (Függöny, zene, menetelés, női sikoly, csend.). 401
