Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)

kik édes pápá, édes mámá, ide szemét­kednek, idegenkednek. Minket is el akarnak idegeníteni, de csak halljam meg mégegyszer, halljam meg! Én az­tán úgy a büdös idegenéit! Mert ki jön ide bé hamarabb, kérdem én? És mi­kor? Hát ők hol voltak akkor? Na ugye. Legyen elég amennyit kaptak, most már elég! Egy büdös nyelv-szőt se. Hogy már a szemét se legyen a miénk! Mert kié ez a kuka? Kinek osztotta ki a törté­nelem! A szerencsét, a szerencsét kinek? És kinek a szemetet? Ehhez nekik sem­mi közük! Nem azért visszük ki, hogy turkáljanak benne. Nem látják, hogy nem azért visszük ki? Mi azért visszük ki, mert ez ősi jogunk, ez a miénk, ez a helytállás, ezt nem herdáljuk guberá­lókra,. Nem vesznek ebből milliót! Ma­gának ugye nincs? Nekünk ilyen nincs mert nekünk van méltóságunk, mi nem akarjuk senkiét elhalmozni mástól! De bezzeg! Ugye! Nahát! Sőt. NŐI HANG TÁVOLRÓL: Már a szeme­tet sem lehet kivinni nyugodtan, borzal­mas ez a félelem ... Igazán, tényleg, csakugyan, én jól láttam mindent, min­dent láttam... Le kell lőni, agyon kell... óóóóóó! FÉRFI II. Szegény asszony. . . Igaza van szegénykének. Ezektől már nem le­het élni. Idejönnek, kupacokat raknak a szemétre. A múltkor is láttam, az egyik egyenesen a kuka mellé rakott egy ku­pacot. Egy jó nagy kupacot. Amikor ké­rem ott a kuka! Érted? Ö zsupsz mellé­je. Rögtön tudtam, hogy idegen. Jó, hogy tele volt a kuka, de hát akkor sem tesszük melléje a szemetet! F I. A másodrendű nyersanyagot! F. II. Hogy néz az ki kérem, hogy a tele kuka mellé rakja a szemetet! Ilyenek ők. Rögtön láttam, ilyenek ők. Miért nem viszi vissza? Vagy, ha nem tetszik, nyel­je le! Egye meg a szarát! De hogy néz az ki kérem szépen, hogy csak minden civilizáció, szégyen, méltóság és honiság nélkül, csak úgy egyszerűen történelmi­etlenül a kuka mellé rakok egy kupa­cot!? F. I. Nincs szemét-kultúrájuk. II. Ilyenek ezek. Idegenek. És persze, hogy világítanak. Messzire világítanak. Már messziről világít, hogy idegenek! Aztán ezekkel nem lehet semmit, na­gyobbak a nyüveknél, úgy világítanak, mint a Szentjánosbogár, és hiába mond­juk többezer éve, hogy nem kell, nekünk nem kell, ne világítsanak, semmi szük­ségünk idegen szentekre, ez a mi szeme­tünk, ezzel ne foglalkozzanak ...! PIZSAMÁS FÉRFI (hálósipkával, kifű­zött bakanccsal próbálgatja a díszlépést): Ez a mi szemetünk. Ez a mi szemetünk. Megvédjük, Ez a mi szemetünk, ez a mi szemetünk! Megvédjük. Megvédjük. Tünket, tünket, a mi szemetünket! Tün­ket, tünket, a mi szemetünket! Megvéd­jük! Megvédjük. Ez a mi szemetünk (is­métlés). (Kavarodás, sorba akarja állí­tani az embereket, ráncigálja, mutatja hogyan kell díszlépésben menetelni.) Tünket ,tünket, Hu-há, tünket! Tünket, tünket, Hu-há tünk. (A menetelés fel­erősödik a hangszóróban, ritmikus, ar- tikulálatlan hangok, a pizsamás zászló­vivő mozdulatokkal, menetel, szaval:) Hu-há, tünk-tünk! Huhá-tünk. Huhá tünk-tünk. Huhá tünk. (Az ismétléskor a kórus átalakul afrikai ritmusú tánccá, hálóinges hölgyek, fér­fiak hastáncot járnak ,a hálósipkás ba­kancsos menetel. Hirtelen mozdulatlan­ság, csend.) PIZSAMÁS Nem tűrjük! Nem tűrjük! EMBEREK Jük-jük, tünk-tünk, jük-jük, tünk. Tünk-tünk, jükü-tünk, tünk-tünk, jükütünk Tükü-tükü-jükü-jükü, tünk, tükü-tükü-jükü-tükk! Tünk-tünk jükk! Tünk-tünk jükk! (EFK gumibotját lóbálva néhányszor átsétál a színen, nem szól, megvárja, amíg a kavargó tömeg kimegy a színről és a hangszóróban is elhalkul a zaj.) EFK Csak diszkréten. Nem megmond­tam! Csak diszkréten. (Sötét. A hangszóróból preklasszikus zene) (Amikor kivilágosodik, Bob ül, két, székre feltámasztott lapító előtt, ha- tailmas Mail Art képeslapokon dolgozik, a pongyolás Nő ül egy konyhaszéken, mellette a felpupolyázott szemetes ve­der, mozdulataival a konyhai munkát utánozza, beszéd közben sem hagyja abba.) Nö — Bobbi! Nem viszed le a szemetet!? BOB (rajzolgat, beszél magában:) Lé­tünk értelme civilizációs létértelem. So­káig úgy véltük, hogy mindennek köze­pén ott áll, csücsül, vigyorog és fütyül, okosan bámul, pampásan, kacagányosan 396

Next

/
Thumbnails
Contents