Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
laszolt Bob Alfonznak! El sem tudja képzelni, hogy Alfonz nem csak postán keresztül küldhet levelet Bobnak, hanem kézből is... Ha pedig kézből küldte, akkor annak itt kell lennie. Itt, a szeméten! Sőt: ha Bob erre válaszol, esetleg ír egy piszkozatot, mert ugyebár nem ír mindenki olyan tisztán, mint a doktorok! A piszkozat meg azért pisz- kozat, hogy itt legyen az is. Itt: a mi munkahelyünkön! Világos? Hogy ezeknek még az Életet is magyarázni kell! Nem petrezselyem, hagyma és káposzta... I. Káposzta nincs. II. Az nem érdekel. I. De engem igen. Vajon miért nincs káposzta? Na? Lehet, hogy gyomorfe- kélyes az illető ... II. Bob? I. Ha fekélyes, vajon mitől fekélyes? II. Alfonz? I. Ha tudományosan belegondolunk, az okok lehetnek: numero 1. táplálkozás, numero 2. idegrendszer, numero 3. szubjektív, vagy társadalmiak... mi mindent lehet megtudni a szemétből. A szemét, a korlátlan tudományos lehetőségek alapbázisa. Csak korrelálni kell a tudományokat, kompjuterizálni, tudományos rétegfelvételek, analizálás, színkép, szétbontás és összegezés. Ma már nincs komoly előrehaladás semmilyen tudományágban, nem is lehet, csak alapos szemét-analízissel. Mert ugyebár itt üvegek vannak, csikkek és valami bűzlik. Ez a bűz csak látszat... A lényeg ... II. A lényeg, hogy mit írt Bob Alfonznak? A többit írogassa meg szépen a dotor úr, de munkaidőn kívül! Világos? I. Vedd tudomásul, hogy meg is írom. Hatalmas tanulmányt fogok erről írni... Már a címén is gondolkoztam: Maximális létminimum! II. Talán még Nobel-díjat is kap. I. Esetleg. II. Szép kis üzlet: itt ül tíz évig a szemetén, aztán megírja, ha megírja, kap egy kis Nobel-díjat, amiből alig él egy fél évig. Aztán megint kezdheti a szemetén, és ez így megy a végtelenig. A nyugdíjig. Mert azután nem kap igazolványt, hogy idejöjjön a szemétre. Mind mondhatja, hogy egy nyugdíjas szemetes, a tudomány, s a szemetes, a nyugdíjas, a jövő... Én inkább azt mondom, tudja meg, mit írt Bob Alfonznak, s ha látják, hogy jó, alapos, odaadó, megbízható, becsületes, okos és engedelmes még talán azt is kiérdemelheti, hogy áthelyezzék innen a szemétről ... Még megérheti. És hagyja a Nobel-díjat, nem nekünk találták azt ki. I. Én a tudomány becsületéért dolgozom, nem önző célok vezetnek, mindenem bensőmből vezérel, a közért, jóért, haladásért... II. Éljen! Éljen! Hurrá! Hurrá! I. Akkor írja: a tudományos előrehaladás érdekében most rétegelemzéshez folyamodunk, infravörös sugárszkóp- pal megállapítjuk a rétegek időnkénti lerakódását. Előbb egy koacervátum figyelhető meg, amelyik időtartamát tekintve régebbi mint az alatta levő muszter, de ebből koaxiálisán újabb és újabb leletek kerülnek felszínre. Megjegyzés: az a tény, hogy a felső rétegek régebbiek, mint az alatta levők, tudományosan arra lehet következtetni, hogy ez volt a szemetes veder alján, tehát amikor a másodrendű nyersanyagot kiöntötték, felülre került. Megállapítottuk, hogy az egészet egy másodlagos jelrendszerbeli, látszólag semleges hírértékű papírral fedték be, amin hivatalos nyomdajegyek mellett a koagulálás nyomait is felfedeztük. Természetesen semmi sem zárja ki annak a lehetőségét, hogy esetleg nem használták ezt is Mail-Art levelezésre, de a meszidzs megállapítására alaposabb laboratóriumi kivizsgálásra van szükség. A papírt őrizetbe vettük. II. Nagyon helyes. Erről van szó. A papírt ... I. Ha a tudomány mai legmagasabb álláspontja szerint a McLuhan-i tételt vesszük alapul ,amely szerint (magyarosan olvassa:) „The medium is the message” vagyis a médium az üzenet, akkor a koagulált nyomokat hordozó semleges hírértékű nyomtatott papír is lehet üzenet. Értelmezési módjait a további kutatás hivatott felderíteni. II. Ez az. Tehát üzengetnek, üzengetnek. Nekem mindig gyanús volt ez a mélyárt. És íme most már bebizonyosodott, hogy mélyen ártalmas, most már 388