Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
mindenki láthatja, világos, üzengetnek! Hát ezt csinálják. Itt az orrunk előtt. De most már mindenkit elkapunk, és tudományosan! Ej, a veszély fokozódik . . . I. A mail-art, és minden érintkezésen alapuló postázott művészet elterjedtsé- gi foka nagyon kiterjedt, ártalmassági foka függ nemcsak az üzenethordozó-, de az üzenet fertőző jellegétől is. A közvetett fertőzést a közegészségtaná- szok, a társadalmi fertőzést a szociálpszichológusok hivatottak megállapítani. II. Na meg mi. Ezt bízd csak ránk. Mi majd eldöntjük. Te ezzel ne foglalkozz. Lássuk mit üzent Bob Alfonznak . . . I. Ehhez ujjlenyomat vizsgálatra van szükség. Bizonyítani kell, hogy ki, mivel, mikor és miért koagulálta ide? II. Jó. A papírt őrizetbe vettük. A többit bízd csak ránk . . . I. A második a proxematikai szempont. A rétegek egymásmellettisége. II. Hogy te mi mindent tudsz, dokikéin . . .? I. Ez a mi munkánk, és nem is kevés .. . tehát meg kell vizsgálni, hogy a musztert közvetlenül egymásra dobálták a szemetesvederben, vagy tudatosan felbolygatták ... II. Hogyan? I. Ügy értem: időben több napon keresztül, térben szorosan egymásra helyeztek el rétegeket, hulladéknak nyilvánított tárgyakat, mintegy semlegesnek tekintve azok hírértékét, vagy . . . II. Vagy. Vagyis .. . Megvagy: látszólag semlegesek, de ejej! Sokat jelentenek, jelenthetnek... Valakinek, valahova, valamiért .Hogy miért? Na, most elkaptuk, most a miénk! I. A látszólagosan entrópia, zűrzavar és rendetlenség, tudatos megtévesztő jellegű is lehet, mintegy el akarja hitetni, hogy jelentéktelenné váltak az előzetes minősítések, az általános vonatkozások és a lényegtelenségben bujkálás kitűnő rejtekhelyévé válhat a szubjektíve értékes „üzenetnek”. II. Nagyon helyes, nagyon helyes . .. Rejtett üzenet... Üzengetünk, üzengetünk . . . Azt a .. . I. Megállapításinkkal már túl is haladtuk a McLuhan-i tudományos előrejelzéseket, és azt a téves feltételezést, amely szerint mennyiségileg elhanyagolhatónak fogható fel a rejtett szociális üzenetek kategóriája. II. Ügy van. Ki rejtette el? Kategorikusan, az ilyenekkel mindig kategorikusan kell eljárni. I. A kolaterális kutatások eredményeként . .. (megjelenik EFK.) ... találtunk különböző méretű, meny- nyiségű és színeződésű vatta csomókat. Ezeknek a vizsgálata ... II. A vizsgálatát bízzuk a laboratóriumi szakértőkre ... Sokkal jobb lesz ... I. Igen, esetleg a szálak minőségéből, sodrás, hajlítás, kideríthető honnan szerezték be, melyik külföldről, milyen hatásra került ide, és milyen szándékkal van ilyen nagy mennyiségben ... EFK. Szóval megint ferdén szórakozunk, szórakozunk, az eredmény pedig, az eredmény ... II. Hálásan jelentem, mi tudományos, alapos, pontos, igazán véletlenül, hogy úgy mondjam, nem is tehetünk róla . .. Ugye megmondtam! Ugye meg... EFK. Látom csodálatosan érzitek magatokat ... Csodálatosan! Ez remek, ezek a munka-körülmények, nahát. .. És amiről szó volt, azzal mi a helyzet, azt mondtam, visszajövök! Nem hittétek?! II. Nagyon sok mindenre fény derült, rejtett mélyárt, koagulált papírnyomok, ezeknek már semmi sem szent, még a nyomtatott papír sem .. . EFK. Ezt majd beadjátok írásban ... de ne akarjatok átrázni, vigyázat, nincs koagulálás itt a szemeten! Azt akarjátok, hogy én tegyem bele a kezem?! Azt? Na, halljam, ki akarja hogy én tegyem bele a kezem? Mennyi idő kell egy nyomorult levél megtalálásához?! Mennyi? Mi ez a sok fehérnemű, ferde mocsok, miegymás ...! I. Kérem, itt vannak az adatok. Mi mindent alaposan felírunk.. . Most éppen .. . EFK. Igen, most éppen élvezkedtek ... II. Mi mindent leírunk ... EFK. Ne szólj közbe, amikor én beszélek ... Igenis élvezkedtek, láttam, munkaidőben! Hol a levél?! II. Én megmondtam neki, elvhűen, világosan, de ezzel nem lehet dolgozni, én 389