Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 5-6. szám - Ágoston Vilmos: Gondolj rám ha kiviszed (Mail-art komédia)
szerünk is . .. Én nem a harisnya szakmában dolgozom! Ezt eddig nem is sejtették? Ó, szegények. Kuss. Csak diszkréten ... Hát még egy kicsit szórakozzatok, de az eredményre vagyok kíváncsi: a tiszta eredményre. II. Még nem értünk oda. I. Én nem látom az eredményt... II. Dehogy nem látod. Azért vagyunk itt, hogy megkeressük. Ö mind csak azt mondja, hogy nem látta, nem tudja pontosan, nem, de én tudom, hogy látta, ő is jól látja, csak nem akarja nem akarja, hogy mi is lássuk, mert tudom, mit forgat a fejében, és egyszer majd meg is mondom, egyenesen, bátran, nyíltan, én nem vagyok olyan mint ő, én nem hagyom, hogy kibabráljon velünk, de még egyelőre szükség van rá, ő sok mindent lát, hát kell, ugyebár nekünk is kell látnunk, de majd én megmutatom neki, hogy többé semmi női harisnya, csak tiszta eredmény ... Szóval eredmény. .. Tehát milyen is legyen az ... az eredmény? EFK. Megmondtam. Egyszer az eredmény: a papírok, levelek, iratok, aztán a szociológia, mócsing, meg mifene! I. Hálásan jelentem, ha nem tartjuk be a sorrendet, nem tudunk következtetni, hogy melyik napon történtek az események. Így legalább tudjuk, hogy egyik nap mit ettek, másik nap mit írtak, hogy élnek, ezekből aztán következtetni lehet arra, hogy mit gondolnak ... EFK. Rólunk! Főként rólunk. I. Igen, rólunk ... Rólunk, de addig hosszú az út, sok a munka, sok a másodrendű nyersanyag, sok a . . . EFK. Sok a szöveg! Egy óra múlva visszajövök. Az eredményért. Az eredményért: mit válaszolt Bob Alfonznak?! Legyen elég a szórakozás, ne foglalkozzanak ferde dolgokkal, a munkahely, az munkahely. Csak diszkréten. (EFK. el.) II. Megmondtam, nem? Hallhattad... A papír a jelszó és nem az a sok mócsing és petrezselyem, többé ne is próbáld ilyen ferde harisnyákkal elterelni az éberségemet. Az én éberségemet nem lehet eltéríteni. . . I. Most vegyem sorban ahogy következnek, vagy rázzam össze és csak a papírra koncentráljak? II. Koncentrál, koncentrál... Már semmit sem tudsz eldönteni egyedül! Nincs benned egy csöpp lényeg: semmi kreativitás! Hallottad, mit mondott: a papírok! A többit hagyd a fenébe. Ne annyit koncentrálj, inkább dolgozz. I. De akkor, hogy töltjük ki a táblázatot? Hogy lesz ebből tudomány, grafikon? Ide be kell írni, szépen sorban: dátum, hulladékmennyiség, globálisan, ebből újrafelhasználható mennyiség, százalék és abszolút hulladék, növényi, állati, szervetlen, szellemi. Rétegek. Ha nem tudományosan végezzük, nem ér semmit. Mit szólnak majd a jövő századok?! Becsapjuk önmagunkat?! Az ember ezt vagy hittel és lelkesedéssel csinálja, vagy semmit! A felelősség! A Jövő. Gondolj a jövő emberére, aki ebből fogja megtanulni: mi az, amit nem szabad eldobni, hogyan kell élni, hogy maximális ökonomikus, emberhez méltó létminimum, pazarlás nélküli, egészséges, boldog jövő legyen ... Ehhez alapos mutatószámok kellenek. II. Kit érdekelnek a mutatószámok?! Megmondta a főnök: „Mit írt Bob Alfonznak” ... Ez itt a lényeg, a jelen .. . Kit érdekel a te jövőd? Hogy mi volt itt a szemeten! Nahát, marhául izgalmas téma: doktori! I. Én azért vagyok itt, hogy tudományos munkát végezzek: dátum, mennyiség, mesterséges felhalmozás ... II. A lényegre vagyunk kíváncsiak, az eredményre: mit válaszolt Bob Alfonznak? I. Ha csak ennyire vagytok kíváncsiak, miért nem nézitek meg az input-nál, a bemenőcsatornán ? II. Milyen csatornán, te? I. Hát a postán, ahol a leveleket nyilvántartják! II. Neked fogalmad sincs, hogy miért vagy itt...! I. Dehogy nem. Megmondták: tudományosan elemezzem az életet, a színvonalat, a pazarlás fokát, maximumot, minimumot, a másodrendű nyersanyagot, az újból felhasználhatóság fokát ... II. Frászt! Akkora tudós, és egy csöpp esze sincs, nem érti a követelményeket! Bemenet, kimenet, kód, csatorna, program és közben annyit nem tud: mit vá387