Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)

Városi Szovjet időben első elnöke, M. N. Pokrovszkij így emlékezett vissza Lenin útmutatására, melyet még 1918 márciusában adott neki: »Az első tanács, amit hallottam tőle, egészen óhitűnek hangzott, illetlenül annak, mondhatni konzervatívnak: minél kevesebbet romboljatok. Ez azokban a napokban volt, amikor egyes ... heves elvtársak a rombolás mennyiségével mérték a szovjetmunkás tevékenységét. Iljics viszont azt mondta: minél kevesebbet rombolsz, annál jobb«.”

Lenin programja az építésnek, az értékek megőrzésének, a réginek az elnyomás alól való felszabadításának programja volt Kozsinov szerint, s alapelve a „lehető legkevesebbet rombolni” elve. Kozsinov jónéhány idézettel bizonyítja Lenin szocializmuskoncepciójának építő jellegét, s az ultraforradalmiság elleni fellépéseire, bírálataira hivatkozva Lenin szembenállását a grandiózus rombolás politikai vonalával.

„Az igazi forradalmár számára a legnagyobb veszély — sőt talán az egyetlen veszély — (idézi Kozsinov Lenint) — a túlzott forradalmiság, amikor megfeledkezik arról, hogy milyen határok és körülmények között helyénvaló és eredményes a forradalmi módszerek alkalmazása... Igazi forradalmárok csak abban az esetben pusztulnak el (nem külső vereség, hanem ügyük belső kudarca értelmében) — de ebben az esetben minden bizonnyal —, ha elvesztik józanságukat és fejükbe veszik, hogy a »nagy, győzedelmes világforradalom« minden néven nevezendő feladatot, minden körülmények között, a cselekvés minden területén feltétlenül forradalmi módon tud és köteles megoldani!” (Az arany jelentősége most és a szocializmus teljes győzelme után, 1921. nov. 5., LÖM 444. 220. 1.).

Kozsinov szerint éppen a legnagyobb, sőt egyetlen veszélyt nem kerülte el a Szovjetunió: a rombolás totálissá vált, népélettől a kultúra és a tudomány magaslataiig, a gazdasági élettől az erkölcsiségig mindenre kiterjedt.

Kozsinov felfogása szerint tehát a szocializmus, a kommunizmus építésének kél politikai programja állt szemben egymással, amikor befejeződött a polgárháború, és mindenestől át kellett térni az építő, alkotó munkára: a körülményekkel számolni kívánó, a sietéstől, a mindentudás hitétől óvó Lenin programja és a párt többi vezetőjének politikai vonala, amelyet viszont a minden régi lerombolásának elsődlegessége határozott meg. A különbség tehát a múlthoz és a jelen konkrét körülményeihez, a feltételekhez való viszonyban ragadható meg. Ez azt jelenti, hogy Kozsinov nem magát a proletárdiktatúrát azonosítja a grandiózus rombolás stratégiájával — a proletárdiktatúra problémakörét fel sem veti —, hanem a lenini stratégiát és a voluntarizmust (bár ezt a szót sem használja) állítja szembe egymással, és ez utóbbinak, a sztálinizmusnak nevezett, minden réginek a lerombolására irányuló stratégiának a győzelmét tárja a konkrét szovjet fejlődés negatívumának. Kozsinov nem fogadja el Fjodor Burlackijnak azt a nézetét, mely szerint ha Lenin még tíz-húsz évet élt volna, a Szovjetunió elkerülte volna azokat a kegyetlen megpróbáltatásokat, melyeken viszont így át kellett mennie. Mondom, Kozsinov nem használja a voluntarizmus kifejezést, de ahogy Leninnek és a párt vezetőjének politikai nézetrendszerét szembeállítja egymással, abból az következik, hogy egyedül Lenin volt az, aki a többieket a voluntarizmustól óvta: „Hasson át bennünket üdvös bizalmatlanság az elhamarkodottan gyors haladással... szemben. Gondolkozzunk azoknak a lépéseknek az ellenőrzésén, amelyeket óránként meghirdetünk, percenként megteszünk előre, hogy aztán másodpercenként bebizonyítsuk róluk, hogy nem szilárdak, nem tartósak és érthetetlenek. Mi sem lenne ártalmasabb ... mint a sietség. Mi sem lenne ártalmasabb, mintha arra hagyatkoznánk, hogy valamit is tudunk... Itt az ember semmire sem megy erőszakkal vagy nekirohanással... A következő feladatot kell mindenáron magunk elé tűznünk: először — tanulni, másodszor — tanulni, és harmadszor — tanulni, és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű vagy divatos frázis ..., hogy a tudás valóban a vérünkké váljon...” (Lenin: Inkább kevesebbet, de jobban. 1923. febr. 2—márc. 2., LÖM 1945. 388—389.).

Kozsinov hivatkozik N. A, Vaszeckíjnek az Argumenti i Fakti című folyóiratban közölt nézetére, hogy Lenin úgynevezett végrendeletében nem egyszerűen Sztálint bírálta, hanem azt is kifejezésre juttatta, hogy az általa megnevezett vezetők (Troc- kij, Zinovjev, Kamenyev, Buharin és Pjatakov) egyike sem alkalmas az építő mun376