Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)
nak mondani Zsdanov két évtizeddel későbbi előadását; tehát hogy sem a parasztsággal, sem az értelmiséggel kapcsolatban lényegében nem volt más Buharin álláspontja, mint Sztáliné. „Azok, akik ma azt igyekeznek elhitetni, hogy Buharin a harmincas években meggyőződéses antisztalinista volt, akarva-akaratlanul olyan emberré változtatják őt, aki több mint hat éven át szemrebbenés nélkül hazudott valamennyi cikkében és beszédében, sőt még az utókorhoz intézett »titkos« üzenetében is. Ügy vélem, Buharin nem szolgált rá ilyen értékelésre. Arról van szó mindössze, hogy az ő politikája elviekben nem különbözött Sztálinétól, mert az alapjában véve megfelelt annak a programnak, amit ő fogalmazott meg még »Az átmeneti korszak gazdálkodásán-ban”. Idézzük tovább Kozsinov Buharin-értékelését: „1928—29-ben a Sztálinnal folytatott vitája során egyáltalán nem elvi elhatárolódásokat fogalmazott meg a mindenre kiterjedő rombolással kapcsolatban, hanem csak a taktika kérdésében tért el tőle. Buharin úgy vélte, hogy a túlterhelés végső soron fékezi a fejlődés tempóját, sőt valóságos és nem látszólagos összeomláshoz vezethet ... Amikor azonban Sztálin programjának megvalósítása során kiderült, hogy a fejlődés üteme nem lassult, s az állam nem pusztul el (csak a kulákok és kulákká minősítettek milliói pusztultak el), Buharin, ha nem is teljesen, de mégis elég őszintén módosította viszonyát a dologhoz... És amikor például 1932-ben Szmirnov és Rjutyin csoportjai — lényegében buharini alapállásból — felléptek Sztálin ellen ... Buharin nem csatlakozott hozzájuk, hanem szigorú leszámolást követelt velük.. Kozsinov már az 1920-ból származó „Az átmeneti korszak gazdálkodása” című Buharin-műben a totális rombolás programjának megfogalmazását mutatja ki. „A régi társadalom felbomlik, szétesik legapróbb részeire, a legbelsőbb részeiig. Soha még nem volt ilyen grandiózus rombolás” — idézi, jelezve, hogy ez a rombolás Buharin szerint akár ötven évig is eltarthat. Tovább idéz: a proletariátus „a jövendő társadalom alapját építi. És olyan szervező erőként építi, melynek van terve és rendkívüli akarata ezt a tervet véghezvinni, nem nézve semmiféle akadályra”. „Buharin és a hozzá hasonló gondolkodók — fejtegeti Kozsinov — pontosan megértették, hogy egy ilyen rombolásban, mely a legapróbb részletekre is kiterjed, a nép semmiképp sem vehet részt önként. Ezért Buharin a továbbiakban azt fejtegette, hogy a jövendő társadalom felépítésében a kényszerítés és a megtorló intézkedések nagy szerepet játszanak, annál nagyobbat, minél nagyobb egyrészt a nem tisztán proletár elemek száma, másrészt a proletáriátuson belül a nem öntudatos vagy félig öntudatos elemek száma” — és Kozsinov azonnal hozzáteszi: „Bu- harinnak tudnia kellett, hogy a forradalom idején ezeknek a nem tisztán forradalmár elemeknek az aránya országosan több mint 85% volt.” „A proletár kényszerítés — idézi Kozsinov Buharint — minden formájában, kezdve a kivégzésektől és végezve a munkakötelezettséggel, bármily paradoxnak hangzik is, annak módszere, hogy munkáljuk a kommunista emberiséget a kapitalizmus korának emberi anyagából.” „Ez nem is annyira paradoxul hangzik, mint inkább abszurdul” — teszi hozzá Kozsinov. A mindenre kiterjedő totális rombolás, a kényszerítő fegyelem, az erőszak, a megtorlások, az évtizedek és évszázadok során létrejött hagyományok megsemmisítése, a haza ezeréves története során felhalmozódott értékekhez való negatív viszony, a szellemi emlékezet és a múlt valóságának teljes megsemmisítése új, kommunista világ megteremtésének jelszavával — Vagyim Kozsinov ezekben a mozzanatokban összegzi a sztálinizmus ideológiájának Sztálinon túlmutató lényegét. A sztálinizmusnak, pontosabban az új társadalom építése érdekében végrehajtandó totális rombolásnak a stratégiáját Vagyim Kozsinov szerint ilyen vagy olyan formában Buharin, Sztálin, Trockij, Kamenyev és Zinovjev is magáénak vallotta. És lehetett személyes emberi vonatkozásban Buharin például puha ember, de itt nem jellemvonásokról van szó, hanem politikai vonalról. A grandiózus rombolásnak ezzel a politikai vonalával Kozsinov felfogása szerint egyedül Lenin állt szemben. Ezt írja: „A felső vezetésben alighanem Lenin volt az egyetlen ellenfele a mindenre kiterjedő, totális rombolás pátoszának. A Moszkvai 375
