Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Wintermantel István: Egyedül volt-e Lenin, avagy hol kezdődött a sztálinizmus? (Történelmi vita irodalmi köntösben) (tanulmány)

diktátorral, akit hódolók, talpnyalók vesznek körül, hanem korábban, sok azonos meggyőződésű emberei. „A vezér előtti hódolás, amire nem ritkán naiv módon leszűkítik a sztálinizmust, csak az egyik, s a dolog lényegét tekintve másodlagos vonása a jelenségnek.”

A sztálinizmust társadalmi jelenségként kezelők közül elhatárolja magát Ko- zsinov azoktól, akik azt állítják, hogy a fő erő, mely Sztálint a hatalomra segítette, a „sötét”, „patriarchális” parasztság volt, mely úgymond megszokta a despotikus uralmat és nem tudott más rendet elképzelni magának. Kozsinov ezt alaptalan koncepciónak nevezi. „Természetesen — mondja — a parasztság sorából is seregnyi sztálinista került ki. Mielőtt azonban azzá. váltak volna, rendkívüli mértékű tudatátalakításon kellett keresztülmenniük, aminek eredményeként elkerülhetetlenül el kellett határolniuk magukat mindattól, ami éltette őket, apától, nagyapától.” A harmincas években Kozsinov szerint egy a kilenchez lehetett a sztálinizmus híveinek és ellenfeleinek az aránya a parasztság körében.

Kozsinov koncepciója szerint azok a jelenségek, melyek a sztálinizmus koncepciójával kapcsolódnak össze, sokkalta hamarabb jöttek létre, mint ahogy a szocialista gazdaság alapjai felépültek, illetve ahogy ezeket hivatalosan felépültnek nyilvánították.

Kozsinov Nagyezsda Mandelstamot idézve polemizál azokkal, akik a húszas éveket csodálatos időknek tartják, mintha csak azután zökkent volna ki a fejlődés, hogy Sztálin a hatalom teljességét megszerezte magának. „De így van-e ez? Hiszen éppen a húszas évek emberei rombolták le az értékeket és találták meg azokat a formulákat, melyek ma is nélkülözhetetlenek: fiatal állam, sosem látott kísérlet, ahol fát vágnak, repül a forgács. Minden kivégzést azzal igazoltak, hogy olyan világ épül, ahol többé nem lesz erőszak, és semmi áldozat nem kevés a sosemvolt jó érdekében. A cél kezdte szentesíteni az eszközt.”

Így tehát Kozsinov felfogása szerint a Szovjetunióban már Sztálin hatalmának kizárólagossága előtt is sztálinizmus volt, minthogy a sztálinizmusnak nem Sztálin személyi kultusza és nem is az ő egyszemélyi diktatúrája a lényege. Annak, amit Sztálin nevéhez kapcsolunk, a tulajdonképpeni lényege a szocializmus felépítésének sajátos stratégiája: „A sztálinizmus a népi és az emberi létezés minden szükséges határt meghaladó lerombolásának terméke.” „A vezérre mint olyanra van szükség — mondja Kozsinov —, ami látható, érzékelhető megtestesülése a bűntelenségnek mindazzal a kegyetlenséggel és szörnyűséggel kapcsolatban, ami a »rombolás« során történik.” A sztálinizmusnak tehát nem az egy személy miatt és az ő körülötte kialakult viszonyrendszer az alapja, hanem egy olyan politikai program, mely sokak közös, tudatos társadalomalakító programja volt, s mint ilyen igyekezett lerombolni, elpusztítani mindazt, ami a régi világból való, s mint ilyen teremtette meg a mind tömegesebbé váló terror révén Sztálinnak, Mao Ce-tungnak, a szovjet törvénytelenségeket ismétlő más szocialista országok vezetőinek, sőt Pol Pótnak a diktatúráját.

A sztálinizmus magyarázata eszerint nem egyszerűen egy eszeveszett, hatalomféltő, gyanakvó diktatúra, hanem egy szocializmusépítési stratégia, melynek lényege, hogy ahhoz, hogy az újat felépíthessük, minden régit le kell rombolni. E ponton egyértelmű, hogy Kozsinov a sztálinizmust, ha létrejöttét, felülkerekedését törvényszerűnek látja is, (hogy miért, azt nem fejti ki, csupán leírja — itt nem részletezhe- tően — mikéntjét), nem azonosítja a szocializmussal. Ám másokkal ellentétben, akik csak Trockijéval azonosítják Sztálin koncepcióját, miszerint Sztálin kisajátította Trockij elgondolásait és őt félreállítva maga juttatta azokat érvényre, és hogy e koncepcióval szemben Buharin elképzeléseinek megvalósítása lett volna kívánatos, Kozsinov azt a nézetet fejti ki, hogy Buharin ugyanazt a vonalat képviselte, mint Sztálin, és csak taktikai kérdésekben különbözött tőle. Stratégiájuk, a szocializmus megteremtésének romboláson alapuló stratégiája azonos volt.

Buharin politikai portréját megrajzolva Vagyim Kozsinov azt hangsúlyozza, hogy az ő találmánya volt — még 1924-ben — a „paraszttalanítás” kifejezés (v. ö. „ku- láktalanítás”); hogy Jeszenyinről írott 1927-es cikkét olvasva nevetséges példátlan374