Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1990 / 4. szám - Csapody Tamás: "Nem lehet engedni a jézusi negyvennyolcból" (Beszélgetés Bulányi György piarista szerzetessel, interjú)

A Bokor az elmúlt egy-két évben úgy tűnik, hogy különösen azon van, hogy hallassa hangját a társadalmi porondon is. Gondolok itt a katonai szolgálatmegtagadók, a halálbüntetés eltörlése ügyében végzett hasznos és eredményes munkára. A Leltár c. kiadványokban is úgy olvashatunk róla, mint társadalmi mozgalomról. Mennyire politikus a Bokor, mennyire politizáló a Bokor?

Nincsen még a Bokorban elfogadott terminológia arra, amit a társadalmi porondon próbálunk. csinálni. Két különböző dolgot értünk a közbeszédben és a Bokor-beszédben politizáláson. Ugyanazt a szót használjuk íkét ikülönböző fogalomra, két különböző magatartásra. Melyik ez a kettő? Törődni a társadalmi élet, a közélet minden problémájával — ez az egyik fogalom. A másik pedig: pártba lépni, hatalomhoz jutni akarni, hatalmat gyakorolni. A Jézushoz igazodó ember ugyanúgy beleszól minden társadalmi kérdésbe, ahogyan Jézus is beleszólt korának minden társadalmi kérdésébe. De a Jézushoz igazodó ember ugyanúgy nem tesz egyetlen lépést sem a politikai hatalom megragadása érdekében mint ahogyan Jézus sem tett ennek érdekében egyetlen lépést sem.

Azzal, hogy én különböztetek a közéleti törődés és a hatalom gyakorlását jelentő politizálás 'között, azzal igazán nem akarok valamiféle kényelmes karosszékbe elvonulni a társadalmunk számára ma jelentkező feladatok elől. Mondok erre egy-két példát! Azt gondolom, hogy a Bokor-tagnak nagyon is törnie kell a fejét azon, hogy hogyan'lehetne elméleti alapok lerakása után, konkrétan megvalósítani egy olyan gazdálkodást, amelyik nem veszteségesen termel, amelyik nem szennyezi tovább a környezetet, amelyik nem Dél kizsákmányolására épít, s amely ugyanakkor lehetőséget biztosít a Bokor tagjainak a haladásmítosz és mammon-imádás nélküli életszínvonalhoz és ahhoz, hogy fokozott mértékben lehessen a harmadik világot támogatni. Konkrétan pl. olyasmire gondolok, mint a fiatal ember koromban olvasott Boldizsár Iván könyvre: Dánia a gazdag parasztok országa, vagy Somogy Imre könyvére: Kertmagyar- ország felé, amelyek annak idején szinte pótevangéliumnak számítottak. Európa vitaminoskertjének kell lennünk. Ennek a gondolatnak a jegyében élt, alkotott a magyar paraszti ifjúságot egyesítő KÁLÓT mozgalom, Kerkai Jenő jezsuita atyának az életműve. Ez egy terület. Nyilván van másik is. Ifjúságom eszményei és hite alapján mondom, hogy a Bokor legkülönbözőbb helyeken dolgozó tagjai álljanak elő új ötletekkel, hogy ne csak kritizálni tudják a jelen csődtömeget, hanem ki-ki a maga területén utat mutasson. Mert ha tíz ember összeáll és tíz holdon málnát termel, majd pedig megszervezi, hogy az este leszedett málna a grazi, bécsi nagycsarnokban piacra kerüljön, úgy vélem olyan tettet hajt végre, ami egyfelől az Isten Országa szempontjából is kifogástalan lehet, másfelől pedig minőségileg több, mint az elmúlt negyven esztendő csődtömegének megmutatása. Nemcsak gazdasági, de kulturális téren is vannak feladataink. Most lehetőséget látok arra, hogy a szülők megrakjianak gyerekekkel egy iskolát, a szülők alkalmazzák a tanárokat, a szülők határozzák meg ennek az iskolának az eszmeiségét. Az államhatalomnak pedig az a dolga, hogy az adókból folyósítsa ennek a fajta iskolának a számára a dologi és személyi költségeket.

Talán ez a két példa is megmutatja, hogy akkor, amikor a közéleti törődés fogalmát használom, akikor ennek semmi köze nincs a sekrestyébe vonuláshoz. Csak attól határolódik el a közéleti törődésnek ez a fogalma, hogy a Parlamentben meghozzunk valamely törvényt, ezeket végrehajtsuk ill. aki ezeket nem hajlandó végrehajtani azokat börtönbe csukjuk vagy fölakasszuk.

358