Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Csapody Tamás: "Nem lehet engedni a jézusi negyvennyolcból" (Beszélgetés Bulányi György piarista szerzetessel, interjú)
azért lehetséges számára a feladat ellátása, mert a vezetési feladatokat a grémium széjjelosztj-a. Tartjuk magunkat ugyanis ahhoz az elvünkhöz, hogy a hatalomgyakorlás felé az első és legbiztosabb lépés, hogy létrehoznak egy iroda- helyiséget, titkárnővel. A gremiális jellegű vezetés a jövőben csak erősödik majd, mivel kialakulnia már nem kell. A Bokor mozgalmon belül — amennyire ezt én tudom — többen azt állítják, hogy a Bokor folyamatosan lead eszményeiből: évről-évre csökken az éhezőknek küldött pénzösszeg, valójában csak igen kevés Bokor-tag tagadta meg a katonai szolgálatot, közel sem vállal mindenki sok gyereket, és fogy a Bokor összlétszáma. Hogyan látja ezt ön? Azt -nem gondolom, hogy a Bokorban eszmény-leszállítás történt volna . .. Amíg pedig nincsen Bokor eszmény-leszállítás, -addig az a helyzet, hogy aki azt tapasztalja önmagában, hogy végleg semmit sem tud -megvalósítani, itthagyja a Bokrot. Tömény ledlkiismeretfurd-alást beszerezni hosszú távra nem lehet, akkor inkább könnyít magán az ember és tovább áll. Sosem -azt érzem az emberiség, a társadalom végső bajának, hogy nem tud 220 cm-t, hanem csak 180-at megugrani. Bajnak csak azt érzem, amikor azt mondjuk, hogy 180 a dolgok legteteje, s , jegyünk már reálisak” ... Amíg a Bokor olyasmiket mond miagáról, hoyg így meg úgy megroppantunk, -addig nincsen -baj. Akkor kezdődik majd a baj, amikor -a Bok-or -azt mondja, h-o-gy a múltban irreális követelményeket támasztottunk magunkkal szemben, és rájöttünk, hogy ezeknek az irreális -követelményeknek nincs semmi eszmei alapja. Nincs, mert szép, szép az eszmény, de va-n valóság is és emberi természet is, és -aki ezt nem akarj-a figyelembe venni... stb., stb. Ez lenne a veszedelem! De ezt -a veszedelmet egyelőre nem tapasztalom. A Bokor egyik szociológiához értő közössége még az említett megállapításoknál is messzebbre megy. A „szolgálati használatra” készült tanulmányban — tudtommal — az is olvasható, hogy a Bokor válságban van, hogy nem tud már keresztény választ adni a történelmi kihívásokra, hogy elfogytak az üldöztetésből is eredő lelki tartalékai, hogy betöltötte történelmi, ha tetszik egyháztörténelmi küldetését. Valóban így van ez? A Bokor szellemi hagyományaihoz tartozik, hogy ilyenekről lehet -beszélni, hogy mi rendre megkérdőjelezzük önmagunkat. Már -ezelőtt tizenkét -esztendővel a Közös Dolgaink címen évenként megjelenő problémai elvető dolgozatunk ezt a címet viselte: Megkérdőjelezzük önmagunkat. Az Isten Leikéhez igazodni akaró emb-er naponkénti lelkiism-eretvizsgál-atban él. A Bokornak is legalább évenként lelkiismeretvizsgátat'bian kell élnie. Azit nem nagyon tudom, hogy milyen mutatókkal lehet objektíve megállapítani azt, ho-gy a Bokor görbéje — akár rneny- nyiségileg, akár minőségileg — fölfelé vagy lefelé megy-e. Azt azonban kivétel nélkül minden Bokor-tag meg tudná csinálni, hogy megrajzolja a saját n-api görbéjét, hogy megnézze, hogy a tíz esztendővel ezelőtti „tündökléséhez” képest, „megroppant-e” az utolsó öt évben. Én ezt -az utóbbit gondolom biztosabb eszköznek arra, hogy -a kérdésre válaszolni tudjunk. Azt hiszem, a jézu-si ember nem lehet pesszimista. Önmagát illetően sem. Minden nap -azzal kell fölkelnie, hogy a mai napo-m különb lesz mint tegnapi. Ha -ezt én magamról feltételezem, miért ne feltételezném ugyanezt testvéreimről is, akik még nem mondták el azt, amit -az egyszeri Bokor-tag így mondott: „Atyám, én itthagyom ezt a vért-anúképző főiskolát”. 357
