Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Turczi István: Euthanasia-keringő - Adalékok a diktátor természetrajzához (vers)
össznépi harcibanzáj koncparádé hullahopp jövedelmező gladiátoriskolák s persze a legveszélyesebbek: az óceán csöndje Andok altató moraja elfojtott szamárbőgés üres kocsmák állottvizes asszonytekintetek a szikkadt Nap leszálló vörös íve és megrepedt kövek alattomos percegése Mostanra mégis történt valami valami rettenetes semmiség egyre sűrűbben gyötör lázas félelem tetteim valódi okát kérdezem s gumibotok távoli tompa puffanása rá a felelet reszketek talán túlélem magam emésztő rettenettel szemlélem művemet talán nincs egyszerűbb szerkezet mint betonsírban emberi fejek monoton óraműkoppanása KEGYELMET BÜSZKE ÁRNYÉKOMNAK magamnak méltó nyughelyét arcom: ha kudarc halandó többé ne lássa ha istenfélő s nem parázna JÁTSZMÁIM emlékét meg ne gyalázza mert boldogok a lelki szegények még élek m r e e r m é é nylek nylek kegyelmet büszke árnyékomnak előtted uram kinek hatalma emberfeletti megALÁZkodom Világváros ködéből kibomlik fájdalom nélküli torz látomás----------a heroin édes mosolya z sigereim legmélyéig szívódna
