Életünk, 1990 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1990 / 4. szám - Turczi István: Euthanasia-keringő - Adalékok a diktátor természetrajzához (vers)
oly csábítón hívogat------------d ermedt trópusi hajnalok hajszálerein csordogálva ősi ritmusban megindul bennem egy végtelen sejtreakció hegyek vésztjóslón hahóznak a tűzföldi szél ajkamba harap átlyuggatják bőrömet forró feketekövek agyamra rettegés telepszik és széttéphetetlen gúzsba kötve bűneim ördögi hálózatában ébredek ha ébredek Torkomban elszabadult a csend elemészt mindent mi útjában áll szétszabdalja legkedvesebb virágaim elébem löki szétroncsolt szerelmeim hánynom kell ha átlőtt altestükre gondolok mennyi vágy folyt az ereikben mennyi vér karmolta vörösre éjszakáink börtönfalát a nyomor kurváit így indítottam útnak s ők mint őrjöngő virágok menetelnek azóta is az örökkévalóság felé mára mindez csupán fájdalom nélküli torz látomás érzékeim steril magánya immár kedvemre való és az IDŐ is nekem dolgozik BELEÉLNI MAGAM SAJÁT HELYZETEMBE és dönteni sorsom felől esztelen hamleti hangulat hisz úgyis kihívás ez a kor: tuszúrásnyi esély s nyomában tenyérnyi folt fázom közeledem a földhöz körülöttem mélyül a csend egyetlen tulajdonom maradt (minden és mindenki elhagyott) ez a fecskendő itt a kezemben mely engem szolgál AKARATOM vak túlerejének kiszolgáltatva egyetlen tulajdonom: az érzés 330
